Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
4. ÖSSZEGZÉS
Batalka Krisztina 4, ÖSSZEGZÉS A magyar felsőoktatási intézmények, így a Műegyetem háború alatti működésének áttekintése során elsőként azt érdemes megemlíteni, hogy - az intézményi létszámadatok tükrében - milyen nagy arányban vonultak hadba az egyetemi polgárok, elsősorban a hallgatók. A Műegyetemen ennek ellenére végig zajlott az oktatás, a munka szüneteltetése először csupán 1917 végén, ellátási nehézségek miatt merült fel, illetve valósult meg. A hallgatók tömeges bevonulása ugyanakkor számos következményt vont maga után. Ezek egyike volt a háború alatti tanulmányaik pótlása, majd folytatása, amely új oktatásszervezési megoldásokat igényelt (félévelengedések, hadi pótfélévek), s már akkor felvetették a minőségi oktatás fenntarthatóságának kérdéseit, beleértve azt is, hogy a háború végén a frontról visszaözönlő, illetve újonnan beiratkozó hallgatók túlterhelték az egyetem oktatási infrastruktúráját. A háború mentális és társadalmi következményei sem elhanyagolhatók: a hallgatók gondolkodását és magatartását egyértelműen uralta a háború, amely a mindennapi érintkezésben is visszaköszönt (ennek erőszakos mivolta jobban, míg a kisebb mértékben ugyan, de jelenlévő antimilitarista vetülete még kevéssé ismert). Szintén a háború kitörését követő jelentős változás, hogy megnövekedett a zsidó hallgatóság létszáma és aránya (az 1917/18. tanévre összességében körülbelül 40%-ot tett ki országosan is), a Műegyetemen ez mintegy 6-10%-os emelkedést jelentett a korábbi évekhez képest. A hátországban folyamatosan tapasztalható, jelentős részben a zsidóságot érintő társadalmi ellentétek a campus falain belül is megerősödtek, elsősorban a háborús bénultságból magukhoz térő és újjászerveződő, egyben jobbra tolódó ifjúsági egyesületek keretein belül: a háború befejezését követően az antiszemita jellegű megmozdulások mindennapi tapasztalattá váltak a zsidó műegyetemisták számára. Ugyanakkor a háború egyik „vívmányának” minősíthető női emancipáció eredményei is megjelentek az intézményben az első lányhallgatók felvételével, azonban a nők műszaki felsőoktatásban biztosított tömegesebb részvételére végül csak a második világháborút követően kerülhetett sor. Az egyetem szociális intézményeinek fenntartása szintén fontos területe a vizsgált időszaknak, beleértve a háború egész időtartama között működő műegyetemi hadikórházat is. Mind a betegek, mind pedig a hallgatók segítése érdekében példás közösségi összefogás valósult meg, jelentős 118
