M. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Kar tanácsülési jegyzőkönyvei, 1946-50
1948. június 25. (232-251)
4 Önálló irodalmi munkássága nincs, de a kérvényéből kitűnőleg a korszerű mérnökképzéssel kapcsolatos rajztanítás pedagógiai irányelveit már hosszabb ideje tanulmányozza. Külföldi tanulmányútjai során járt Lengyelországban, Oroszországban, Csehországban, Olaszországban, Ausztriában és Törökországban. A beérkezett pályázatok elbírálására az Osztály Bizottságot alakított. ezidei elnöke, Dr. Csonka Pál vezetése alatt, melyben az Építész Osztály részéről dr. Kiss Tibort és Weichinger Károlyt küldte, a Mérnöki Osztály részéről dr. Vásárhelyi Boldizsár, a Gépészmérnöki Osztály részéről dr. Szabó Gusztáv ny. r. tanár urakat kérte fel. A rajzi tanszék tanári állásának betöltésénél az építészi osztálynak, és miután ez a tanszék a mérnök- és gépészmérnök-hallgatókat is tanítja, a mérnök- és gépészmérnöki osztálynak, tehát végeredményben — általánosan — a Műegyetemnek érdeke az, hogy a kinevezendő tanár a rajzoktatás műveletét, készségét, a rendelkezésre álló keretek és időn belül a legeredményesebben tanítsa. A rajzolás a műszaki tudományok művelésének egyik fontos segédeszköze. Legfontosabb az építész számára. Ezért is tartozik ez a tanszék az Építészi Osztályhoz. Az érdekelt osztályok rajztudásbeli igénye erősen eltér a képzőművészetekhez szükséges minden egyéb grafikai készségtől. Ennek a felkészültségnek a vetületekben ábrázolt műszaki rajzokat kell kiegészítenie úgy. hogy a rajzeszközökkel készített, pontos, áttekinthető ábrázoló geometriai szemléletből táplálkozó tárgyilagos, sokszor merev rajz lelke ezekben a távlattan, árnyékszerkesztés és színezés gyakorlati szabályai segítségével létrehozott rajzokban is benne maradion. Vonatkozik ez mindhárom osztály rajzigényére. Az építésznevelés rajztanítása még kö- vetelőbb: amennyiben megtartva az előbbieket, még nagyfokú esztétikai igényt, vizuális hatást, művészi magaslatot, stílusérzéket is keres. Az építészi szabadkézi rajznak amellett, hogy a műszaki rajzok értelmét kell visszatükröznie, még a festőművészi és szobrászművészi bírálatot is ki kell állania. Az építőművésznek nemcsak a festészetben és szobrászatban, de egyben az iparművészet terén is. — mind esztétikai, mind technikai szempontból — kellő jártassággal kell bírnia. Ugyanekkor a technikai és gazdasági problémák iránt is fogékonynak kell lennie. A mérnökképzésnek (tehát nem csak az építészeknél) új igényeket kell szolgálnia. A XX. század társadalmi, műszaki és művészi szemlélet-változásában a leendő mérnöknemzedéktől nagyfokú esztétikai biztonságot követel. A technika fejlődése, nagy térfoglalása mindennapi életünkben bizony a mérnöki alkotásokat szemünk elé vonta. A mérnök kezenyoma minduntalan előttünk áll. A régi korokkal szemben ma a gép is a szépségideálok között foglal már helyet. A gépkocsi, repülőgép, kávéfőző, mosdószerelvény, hidak, hajók, vetőgép formája és színe a tájban, a rádióantenna, mind „dísz“-tárgy is, nem csak „hasznos“ tárgya az emberi kultúrának. A műszaki civilizáció
