M. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Kar tanácsülési jegyzőkönyvei, 1946-50
1948. június 25. (232-251)
5 fogalma korunkban gyakran átsurran az emberi kultúra oldalára. Tehát általános mérnöki érdek a rajztanítás esztétikailag fejlett foka, de a mérnöki szálak oly sürűek, hogy a műegyetemi rajzoktatásból a beidegzett mérnöki szemlélet, érzés, látás nem nélkülözhető. Olyan tanárra van szükségünk, aki grafikus is, mérnök is. A másik sarkalatos szempont a Műegyetem rajzi tanszékének betöltésében a szervezőképesség. A rajzoktatás is, mint minden egyéb művészi tanulmány, csendét, elmélyülést, intenzív egyéni pedagógiai módszert igényel. A festőiskolák mesterek körül nevelődő tanítványaival jól példázzák ezt. — Ezzel szemben a Műegyetemen hatalmas tömegét a — kezdő — ifjú hallgatóknak kell, rövid órákon, összeszabdalt tanrend szerint foglalkoztatva, bevezetni a rajztudás rejtelmeibe. A Műegyetemen a mérnöki, gépészmérnöki és építészmérnöki osztályok tananyagában egyaránt sok elvont, súlyos szaktudományi, elméleti és gyakorlati tárgy van. Ezek között a rajztanítás, ha nem kiváló szervező, fegyelmet tartó tanár kezében van, elsikkad1; s mint nem fontos melléktárgy, eredményt (melynek fontosságát a fentiek vázolták) kiérlelni nem tud. v A Műegyetem fentvázolt érdekeivel összhangban a pályázók személyéről a következőket terjesztjük elő: Dr. Bardon Alfrád: az építészmérnöki gyakorlat különféle ágazatában egyaránt működött. Építészettudományi téren az archeológiával foglalkozott, főként római tartózkodása alatt. Gyakorlatilag is belemélyedt a mütörténeti munkába, amennyiben nemcsak műemlék felvételével és könyvtári munkával, de ásatásokon közvetlenül is részt vett. Mint gyakorló építész, a felsoroltakból látható, a tervezésnek és helyszíni ellenőrzésnek, művezetésnek minden részletében otthonos. Amidőn tehát rajzpedagógiai feladat elé kerül, biztosíték van arra, hogy tevékenységét műtörténeti és építészmérnöki, tehát műszaki gondolkodás alapján állva fejti ki. Ugyanekkor a pályázathoz csatolt albumokban összegyűjtött sajátkezű grafikai munkáinak reprodukciói arról tanúskodnak, hogy a rajztechnikában járatos és mestere a művészi ábrázolásnak. Nem jár ugyan egyéni utakon, hanem biztos kézzel műveli az ismert rajzmódszereket. (Ez rajzművésznél bírálat volna, itt azonban előnyös tulajdonság.) Végül a nagylétszámú hallgatóság fegyelmezésére, vezetésére és a pedagógiai szervezésre bőséges bizonyíték hosszú szolgálatának vezetői beosztásban eltöltött ideje. A hallgatóság tiszteli és ugyanakkor szereti is. PfannI Egon: építészmérnöki gyakorlata inkább csak az emlékműszerű épületek tervezéséből, figurális kompozíciók köréből és a városrendezési tervek vizuális hatásra számító ábrázolásából áll. Nyilván nem rendelkezik olyan szilárd műszaki bázissal, amelyen állnia kell annak, aki a leendő mérnököket rajzolásra tanítja.
