A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
In Memoriam
49 dás után! Hányszor mutattad csodálatos képzőművészeti albumaidat, milyen lelkesen meséltét bécsi kiállításokról. Te szerettetted meg velem Gustav Klimt vagy Egon Schiele képeit. Irodalmi, földrajzi és történelmi kérdésekben is verhetetlen voltál. Mondatszövésedben, beszédfordulataidban zenei és képzőművészeti elemek és hasonlatok keveredtek, és néha csak mi, beavatottak értettük ezt a kevert, magas szintű asszociációt és fejlett humorérzéket igénylő nyelvezetet, mi, akik a hosszú-hosszú együtt töltött évtizedek után fél szavakból is értettük egymást ... Ezt a hatalmas tudást akartad közkinccsé tenni, amikor megálmodtad és megvalósítottad a "Statika kultúrtörténete" című tantárgyadat. Mindig hálás leszek a sorsnak, hogy részese lehettem néhányszor annak az élménynek, amelyeket ezek az óráid nyújtottak az évekig nagy létszámú hallgatóságnak. Lelkesedésed határtalan volt. A mechanikai ismereteket zenével és képzőművészeti alkotásokkal ötvözted, rideg, számorientált technokrata világunkban valóságos kulturmissziót teljesítettél. Ha a Kossuth-díjhoz hasonlóan létezne alternatív Tudományos Akadémiai tagság, én Neked adnám azt. Ép testben ép lélek, vallottad, s még nyugdíjas korodban is, egészen az utóbbi időkig minden reggel az uszodában kezdted a napot. Egy jó óra úszás után a tanszéken folytattad a napot, tanítottál, kutattál, cikkeket írtál. Idén tavasszal egy szép összeállítást készítettél a nemlineáris mechanika módszereiről és helyzetképéről. Amikor halálhíredet vettük, éppen azt rendeztük sajtó alá. Nemcsak a Műegyetemen tanítottál, hanem évek óta a Soproni Egyetemen is, akik számára is kitűnő jegyzeteket írtál. Tavasszal az ott készült fényképek őrzik eztán már számunkra az utolsó vizuális emléket Rólad. De a Rólad őrzött lelki képeink élesebbek, kontúrosabbak és maradandóbbak ... Elárvult a Lukács uszoda, üres a Mártírok útja, és sokkal, de sokkal szegényebb lett a Mechanika Tanszék nélküled. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, kedves barátunk, tanítómesterünk, jó kollégánk, Béla. Isten veled, nyugodj békességben! Rákoskeresztúr, 1998. július 31. Kurutz Márta
