A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
In Memoriam
50 Dr. Tarnay Kálmán 1929-1998 Egyetemi diplomáját 1947-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Első munkahelye a Méréstechnikai Központi Kutató-laboratórium volt, ahol a háború után újjáéledő magyar műszeripar első, világszínvonalú műszertípusinak kifejlesztésében játszott meghatározó szerepet. Már pályája ezen kezdeti szakaszában is vonzódott az elektronika legújabb eszközeit leíró fizikai háttér mélyebb megértéséhez, az eszközműködés matematikai - fizikai modelljeinek megalkotásához. Ez motiválta bekapcsolódását az akkor szerveződő Villamosmérnöki Kar oktató munkájába. Kutatói kvalitásait fémjelzi, hogy pályájának a kezdeti szakaszában kidolgozta az akkor még a félvezető eszközök családjában újdonságnak számító, leggyorsabb eszköznek, az alagútdiódának olyan matematikai leírását, amely nemzetközi elismerést eredményezett, és amelyet még ma is elterjedten használnak. A 60-as évek végétől fő tevékenységi köre a BME elektronikus eszközökkel foglalkozó tanszékére tevődik át. Számos fizikai-matematikai modellt dolgoz ki az egyre összetettebb szerkezetű tranzisztorokra és különleges félvezető eszközökre. Ekkor kezdődnek nagysikerű előadásai az Uppsalai Egyetemen (Svédország), amely 1983-ban díszdoktorává választja. Ebben az időben a félvezető kutatások mellett figyelme egy új szakterület, az elektronikus áramkörök és hálózatok számítógépes tervezése felé fordul. Ez a később munkatársaival folytatott munka eredményezi a TRANZ-TRAN programrendszer egyre fejlettebb változatait, amelyek még ma is a kedvelt eszközei a szakterület művelőinek. 1977-ben az Elektronikus Eszközök Tanszékének vezetőjévé választják. Ezt a megbízást 1990-ig látja el. Vezetése alatt a tanszék oktatási tevékenysége jelentősen korszerűsödik, lépést tart a nemzetközi élvonal fejlődésével. Munkássága elismeréseként 1989-ben a Finn Tudományos Akadémia tagjává választja. A 90-es évek elejére a technológiai kutatások lehetővé tették olyan kisméretű tranzisztorok gyártását, amelyekben a szilárdtestfizika kontinuáns elektrongáz szemlélete érvényét veszti. Az utolsó évtizedben Tarnay professzor érdeklődése az ilyen kisméretű eszközökben lejátszódó jelenségek leírására alkalmas módszerek kidolgozásra irányult. Munkássága nemcsak számos könyv és nemzetközi publikáció formájában maradt fenn, hanem tanítványai és munkatársai igényes mérnöki szemléleté
