A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
In Memoriam
42 jegyzet, példatár jelzi, öt műszaki könyv társszerzője, Mérnöktovábbképző Intézet jegyzet szerzője, sok szakcikket, tudományos értekezést publikált, honi és külföldi konferenciákon előadást tartott, több szabadalom szerzője. Tudományos munkája eredményeként a fogaskerekek témakörében 1981- ben megvédte egyetemi doktori disszertációját, majd ezt továbbfejlesztve elkészítette kandidátusi disszertációját, és 1994-ben megvédte. Szerény, mindig segítőkész, udvarias, tapintatos személyisége nagyon hiányzik mindannyiunknak. Emlékét szeretettel és kegyelettel megőrizzük. Dr. Káldor Mihály 1924-1998 Dr. Káldor Mihály 1924. december 24-én született Budapesten. Elemi iskoláit Brenn- bergbányán, gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. 1948. október 25-én jeles minősítésű kohómérnöki oklevelet kapott Sopronban. Első munkahelye Csepelen volt, anyagvizsgálati, metallográfiái feladatokkal foglalkozott. 1949. szeptember 1-ével Miskolcra helyezik, ahol a Miskolci Egyetem alapító tagjaként a kezdeti években mindennel foglalkozott, amire az egyetemnek szüksége volt: oktatott matematikát, mechanikát, volt dékáni vezető, minisztériumi összekötő. Kandidátusi disszertációját 1957-ben védte meg. Szakmai tevékenysége akkor teljesedik ki igazán, amikor 1957-ben az akkori Metallográfiái Tanszékre kerül adjunktusként, ahol később docens, majd 1964-től egyetemi tanár, és közel húsz éven át tanszékvezető. Verő József professzortól fokozatosan átveszi az oktatás és a kutatás irányítását, kiteljesítve azt. Nagy érdeme, hogy a metallográfia leíró ismereteit a kor szellemének megfelelően a fémtan, a fizikai metallurgia tudományos szintjére emelte. 1974-ben védte meg akadémiai doktori disszertációját, amelyet az újrakristályosodás témakörében elért eredményeiről írt. A fémtani ágazat kialakításában (1976), majd az ELTE-vel közösen indított mérnök-fizikusképzésben (1989) a szervezéstől a megvalósulásig magára, vállalta a főszerepet. Szervező, irányító tevékenységénél még maradandóbb azonban az, ahogyan hallgatóival foglalkozott. Számára mindig az volt az első, hogy előadásaira lelkiismeretesen felkészüljön, hogy legyen elegendő ideje hallgatóival konzultálni, beszélgetni. A vizsgákon hallgatóit társként kezelte. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a mai aktív kohómérnökök
