A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1985-1986, 1. kötet

In memoriam

nisztérium Oktatási Osztályán a Felsőoktatási Csoport vezetőjévé netrezték ki.

1962. január 15-én lett a Kémiai Technológia Tanszék oktatója előbb adjunktusi, majd 19?l-től docensi beosztásban. Munkáját a szorgalom, az igényesség, az emberszeretet, a humanitás jellemezte. Nagy türelemmel foglalkozott a vegyész-, gépész- és közlekedésmérnök hallgatókkal. Évekig szervezte a Vegyészmérnöki Karon a külföldi termelési gyakorlatokat. Kollégáival szakmai kapcsolat mellett kiemelkedő volt emberi segitőkészsége. Irányitotta, nevelte, tanította beosztottjait.

A kémiai tudomány kandidátusi fokozatát 1968-ban nyerte el. A tanszék kőolajipari tanszéki csoportját vezette szakmai hozzáértéssel és nagy lelkesedéssel.

Jelentősen kivette részét a közügyekből és a társadalmi munkából. Tagja volt korábban az Egyetemi Tanácsnak és a Vegyészmérnöki Kar Tanácsának, a kari külügyi és oktatási bizottságoknak, személyzeti felelős és pártcsoport bizalmi volt a tanszéken.

Kiemelkedő munkásságát, eredményeit többször elismerték: 1949-ben Kiváló Dolgozó, 1958-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1961-ben és 1970-ben Munka Érdemérem, 1970- ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérem és a kiváló szak- szervezeti munkáért arany oklevél, 1979-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részeült. Nemsokkal halála előtt 70. születésnapján Rektori Dicséret jelezte munkássága elismerését.