A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1983-1984, 1. kötet
In memoriam
Tettamanti Károly ekkor kezdett a vegyipari készülékek üzemeltetésével és a szilárd-folyadék extrakció elméletével foglalkozni. Nem publikált kutatásai alapján és az üzem megszervezésével az alkaloida kitermelését kétszeresére, a gyár kapacitását pedig háromszorosára tudta növelni. 1942-ben üzemi baleset következtében mindkét lába eltörött, 8 éven át sokat volt ágyban fekvő beteg. 1944-ben baloldali politikai tevékenysége miatt a kormány állásából elmozdította; később családjával együtt hamis papírokkal bujkálni kényszerült. A felszabadulás után a debreceni kormány megbízásából újra indította a termelést az Alkaloida Vegyészeti Gyárban. 1946-tól gyártervezői munkát végzett a Jóvátételi Hivatal megbízásából. 1949-től 1952-ig a Központi Biokémiai Laboratórium helyettes igazgatója volt; e minőségében is elsősorban a műszaki, ipari problémák foglalkoztatták. Résztvett a hazai penicillingyártás kifejlesztésére irányuló kutatásokban. 1952-1961 között a Szerves Vegyipari Kutató Intézetnek, 1955-től 1960-ig pedig az ideiglenesen vele összevont Műanyagipari Kutató Intézetnek is igazgatója volt, itt is főleg a félüzemi kísérleteket, üzemtervezési és indítási munkákat vezette. 1955-től 1961-ig félállásban, 1961-től 1977-ig egész állásban tanszékvezető egyetemi tanára volt a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán az 1952-ben megszervezett Vegyipari Műveletek Tanszéknek. A tantárgy előadásában meghívott előadóként már az 1950/51. tanévtől résztvett. Tanszékvezetőként megteremtette a Vegyipari Műveletek tárgy félüzemi oktatását, megtervezte és felépítette a félüzemi laboratóriumot, megszervezte a gyakorlatokat. Mémökgenerációkat tanított a mérnöki szemléletre élményszerű, érdekes előadásaival, nevelt a hivatás, a munka szeretetére, személyes példájával és a laboratóriumban folytatott beszélgetéseken keresztül, formált teljesebb emberré imponáló emberi magatartásával, humanista műveltségével, politikai kiállásával. Élete munkásságát államunk Kossulh-díjjal, a Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával, a Szocialista Munkáért Érdeméremmel jutalmazta, három ízben nyerte el a Munka érdemrend arany fokozatát. 68
