A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet
Dr. Szabó Imre rektorhelyettes tanévnyitó beszéde
fizikai ismereteken túl némi vegytani, természettudományos, gazdasági, mezőgazdasági és jogi oktatás anyagából is vizsgáznia kellett a hároméves tanulmányi idő leteltével. S jóllehet e Mérnöki Intézet létrejöttekor nem felelt meg az országban jelentkező összes műszaki feladat által támasztott igényeknek, fennállásának ideje alatt olyan kiváló vízépítő mérnököket nevelt, mint a Tisza-szabályozás terveit kidolgozó, a Duna-Tisza csatorna tervein munkálkodó Vedres István, a műszaki íróként is, a Kapos, a Sárvíz, a Körösök szabályozása terén is kiemelkedő eredményeket elé rt Beszédes József, vagy a Széchenyi Alduna- szabályozási terv megvalósításán sikerrel fáradozó Vásárhelyi Pál. S említenem kell a Mérnöki Intézet híres tanítványai közül azt a két mérnököt, akik később ugyanennek az intézménynek, illetve jogutódainak tanárai lettek: a fényképészeti lencsék számításában és szerkesztésében — igaz, már a bécsi műegyetemen — világhírnévre jutott Petzval Józsefet és a későbbi József-Műegyetem első rektorát, Sztoczek Józsefet. A 19. század elején hazánkban is fellendülő ipari fejlődés számára az elsősorban földmérő és vízszabályozó mérnököket képző Institutum Geometricum hamarosan szűknek bizonyult, nemcsak elhelyezését, hanem tanítási szervezetét illetően is. Nem véletlen tehát, hogy a reformkor nagy nemzedékének kiváló politikusai és államférfiai, Kossuth Lajos és Széchenyi István egyaránt azt»szerették volna elérni, hogy az országban olyan ’’politechni- cumi intézet” állíttatnék fel, amelyben”... ifjaink a szép mesterségekben, földművelésben, kereskedésben, kézművészetben és gyártásban magokat gyakorolhatván a mathematikai és physicai tudományok minden részeiben, nevezetesen mathesis, geometria, chemia, archi- tectura, rajz, mechanika és fortifikáció /azaz: erődépítés/ tárgyában oktatást vehessenek.” V. Ferdinánd azonban csak egy — lényegében középszintű képzést biztositó — Ipartanoda létesítését rendelte el 1844 júniusában, s a két intézmény hat éven keresztül működött egymással párhuzamosan, jóllehet tanulói elsőként csatlakozva 1848 pesti, majd országossá szélesülő forradalmi eseményeihez, követeléseik 12 pontjában első helyen jelezték egy ”össz-műegyetem” létesítésének igényét. A Habsburg-önkény a magyar forradalom vétbe- fojtása után úgy állt bosszút, hogy a két műszaki oktatási intézményt az alacsonyabbszin- tű Ipartanodába olvasztva egyesítette, forradalmár tanárait elbocsátotta, egyiküket, Jubál Károlyt pedig — monarchiaellenes összeesküvés vezetésének vádjával — 1853-ban ki is végeztette. Az Ipartanoda első igazgatója Karácson Mihály volt. Az intézet megnyitásakor mondott beszéde ránk maradt. Ebben így beszélt a korabeli magyarországi állapotokról: ”Kihatározhatja meg, mely fokon állana jelenleg a műipar, ha a lefolyt századoknak kitűnő szorgalma, tudományos műipari esmeretek által gyámolíttatott volna? ”— kérdezte, majd elvetette azt a véleményt, hogy ipari elmaradottságunkat egyedül szegénységünkkel lehet magyarázni. - ’’Szegények vagyunk, mert elvek fölött elvek nélkül vitatkozni inkább szeretünk, mint alapos esmereteket szerezni; mert perlekendi inkább, mint dolgozni szeretünk...” Megszívlelendő megállapítás napjaink döntéselőkészítő vitáihoz is. Folytatva az idézetet: ’’Gyárakat akarunk alapítani? vaspályákat, gőzösöket, lánchidakat 7
