A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet
Dr. Szabó Imre rektorhelyettes tanévnyitó beszéde
építeni? a mezei gazdaságot jövedelmezőbben űzni? kereskedelmi vállalatokba bocsátkozni? -----alig van honi, kinek élelmességében, ügyességében, hogy többet ne mondjak: bízhatnánk. Pedig korunkban a mű-szorgalom és értelmesség oly fontosságot vívott ki magának, miképp a nemzeti jólétnek fő tényezői közé számítatnék: nincs többé azon nemzetnek jövendője, mely az iparértelmiségnek fejlesztését, terjesztését főbb teendői közé nem számítja.” Nem nehéz e, ma már régiesnek tűnő mondatok mögött felfedeznünk Széchenyi Istvánnak, ”a nemzet tanácsadó mérnökének” — ahogy Varga József professzorunk nevezte találóan — gondolatait, törekvéseinek és megvalósitott terveinek nyomát. Mert mit is hangoztatott Széchenyi? ”Nem a természet mostohasága az oka, ha nagy nemzeti vagyonunk nincs, hanem mi magunk.” S máshol: ”A munka a nemzeti gazdaság talpköve, de nem a munka önmagában, hanem csak a jól elrendezett munka; végeredményben az ész.” Azaz — ismét Széchenyi szavaival — ”a kiművelt emberfők” számának sokasága, ősi alapítású intézményünk a fők kiművelésére vállalkozott, tehát a műszaki tevékenység iránti képességek oktatására. E feladatát látja el a Budapesti Műszaki Egyetem 200 esztendeje, változó körülmények között, gyakran nagy nehézségek árán, de mindenkor a mérnöki szaktudományok adott világszínvalához igazodva, összhangba igyekezve hozni az oktató-nevelő feladatokat a kutatómunkával. Talán nem jogtalan büszkeséggel mondhatjuk, hogy Karácson és Széchenyi megállapításai már nem jellemzőek a mai magyar ipar és kutatás mérnöktársadalmára. De térjünk vissza a múlthoz, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásához hosszú út vezetett. ”Sok teendő van ugyan” — mondotta Karácson Mihály idézett beszéde záró szakaszában, — ”míg ezen zsenge intézet azon tökélyt elérendi, mikép összmű intézetté alakulván, teljesíthesse a honi iparnak méltányos reményeit...”. S valóban mözel negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az Ipartanodával egybeolvasztott Institutum Geometricum Jó- zsef-Polytechnicummá, később magyar tanítási nyelvűvé válva: József-Műegyetemmé alakulva, a magyar haladás legjobb erőinek állandó fáradozása révén, elsősorban saját tanárai és Eötvös József, a forradalmi, első független magyar kormánynak és a kiegyezés utáni kormánynak is vallás- és közoktatásügyi minisztere törekvéseinek köszönhetően 1871/72- ben már korszerű egyetemi szervezet keretei között olyan valóságos műszaki oktatási intézménnyé váljék, amely nevében - elsőként a világon! — büszkén viselhesse a műegyetem címet! Mintha elődeink megfogadták volna Széchenyi István lángoló szavait, aki még 1846- ban, néhány nappal leghűbb mémöktársának, Vásárhelyi Pálnak váratlan halála után, nehogy az általuk megalkotott Tiszavölgyi Társulat tagjai elcsüggedjenek, nyilatkozatot íratott alá velük, hogy ”... az oly annyira üdvös cél elérhetése végett... bármely előforduló akadályok ellenére erejük szakadtáig hűen és becsületesen akarnak és fognak eljárni.” A ”hű és becsületes” munka nyomán - s most már egyetemünk első választott rektorát, Sztoczek Józsefet idézem — ”a változó idők viszonyaihoz képest majd lassan, majd gyor8
