A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet
Dr. Szabó Imre rektorhelyettes tanévnyitó beszéde
gyeden mémökgeneráció élete alatt a hagyományos logarléc szerepét átvette a mikroszámítógép, a táblázatokét a különböző memóriarendszerek és hovatovább a klasszikus rajzológépek is átadják helyüket a számítógép vezérelte grafikus képernyőknek. Nem változott meg alapvetően azonban, csak fejlődik és korszerűsödik a természettudományos ismeret- anyag, mely minden szabatos és tudatos mérnöki munka alapja, kezdve a matematikától az alkalmazott természettudományokig. A lehetőségek kitámlása szinte beláthatatlan. A mérnöki módszerek és eszközök fejlődése rövid idő alatt megoldhatóvá tesz olyan bonyolult feladatokat is, melyre a múlt nálunk nem kevésbé tehetségesebb mérnökei idő és energia hiányában még csak gondolni sem mertek. Egy dolog azonban nem változott: a mérnök alkotó munkára való lázas elhivatottsága, az alkotó munka etikája és becsülete. A 200 éves évforduló alkalmat adott régi rektorok tanévnyitó beszédeinek ujraolvasására. Megdöbbentő mennyi a mai generáció számára is iránymutató, időszerű figyelmeztetés. ”A múlt csak példa legyen most!” — mondta a klasszikus költő. Beszédem mondanivalóját én is a múltból veszem, a mának, a holnapnak szóló tanításul... Egy idézet: ’’Mivel általában igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és mechanikai tudományok...” — így kezdődik latinul az az 1782. augusztus 30-ámaláírt császári rendelet, amellyel II. József elrendelte és megindokolta a budai tudományegyetem keretében és szervezetében létrehozott Mérnöki Intézet, az Institutum Geometrico- et Hydrotechnicum alapítását. A törökök másfélszázados magyarországi pusztításai, a Rákóczi-szabadságharc vérbefojtása után keletkezett feudális anarchia viszontagságai az ország népeinek teljes elszegényedését, a városok és falvak feldúlását, az utak teljes pusztulását, a táj elvadulását eredményezték. A folyókddléptek gondozatlan medreikből, nyomukban járhatatlan, lázo- kat lehelő mocsarak húzódtak meg. A nyomorúságos körülmények között élő parasztok mindennapos nehéz küzdelmet vívtak a mocsaras vagy szikes talajjal, a kereskedők képtelenek voltak az iparosok gyakran kezdetleges termékeit biztonságosan vinni a vásárokra, a vizi utak hajózhatatlanok, a szárazföldiek jáihatatlanok voltak. A városi polgárság lassan jelentkező igényeinek kielégítésére házak, a földesurakéra kastélyok, a császári katonaság elszállásolására laktanyák és erődítések, az egyházakéra templomok építése vált szükségessé. A feudális birtokviszonyok kuszasága megkövetelte a királyi kegyosztás és kegyvesztés következtében változó birtokhatárok kimérését; ez a fejlődésnek induló hatékonyabb mezőgazdasági termelés érdekében is elodázhatatlanná vált. Kiépített utak, hajózhatóvá tett: vizek, lecsapolt mocsarak helyén új termőterületek, feljavított földű legelők, polgárosodó városok: malmok, prédiázak, olajütők, ipari létesítmények kellettek. S mindehhez mérnökök, geodéták, a korabeli szóhasználattal: ’’inzsellérek”.Korai képzésükről valamelyest az eredetileg Nagyszombatban működő, majd Budára települt tudományegyetemen is gondoskodtak az un. ’’felsőbb matézis” tárgykörében tanitva a geodézia, a földmérés elemeit. Selmecbányán már több, mint két évtizede akadémiai szinten folyt a bányatiszt-képzés, ennek tapasztalatait nemcsak az Institutum Geometri- cum oktatási rendszerében, hanem a messzi Franciaországban is hasznosították. Az elkészült tan- és vizsgarend szerint a ’’geometer approbatus”-nak a felsőbb matematikai és 6
