A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1981-1982
Dr. Polinszky Károly rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
Mert igazán jó mérnök ma csakis az lehet — kösse bár beosztása a tervezőasztalhoz, az üzemi munkához, a kutatáshoz, dolgozzék a kereskedelemben vagy az államigazgatásban -, aki az adott körülmények között a műszakilag lehetséges megoldások közül leginkább megfelelő, leginkább hatékony mellett dönt. Ez a követelmény ma már a mérnöki gondolkodás ábécéjéhez tartozik és szocialista társadalmunk gazdasági bázisa további erősítésének egyik legfontosabb feltétele. Valószínűleg azért nem emlékszem arra, hogy — amikor én egyetemi hallgató voltam, a felszabadulás előtt valaha is kimondta volna a professzori testület a műszaki és gazdaságtudományok ilyesfajta egységét, mert még nem lehetett eléggé tudatos ez a gondolat. De voltak — közöttük számomra első helyen tanítómesterem, Varga József professzor —, akik ezt a gondolatot oktatómunkájukban már képviselték. A mérnökké nevelés, mérnöki észjárás kifejlesztése szinte észrevétlen, sajátosan ,/ejtett” folya - mat volt, ami ment a maga természetes, és semmiképp sem kidíszített útján. Ugyanakkor hozzátartozott ehhez a formáláshoz az is, hogy attól kezdve, hogy beléptünk ide, és egyetemi polgárrá fogadott bennünket a dékán, a legjobb, a haladó gondolkodású oktatók kollégáknak tekintettek. Hiszen többek között ez teszi az egyetemet — most más összefüggésben — egyetemmé, „univer- sitás magistrorum et scholárium”-má, az oktatók és a tanulók egyetemévé. Vagyis a tanár már az elsőéveseknek is úgy adta és úgy adja elő saját szaktudományát, mintha a hallgatók fiatal kollégái lennének: mérnökök, akik meg akarják ismerni a tényeket, a tények közötti összefüggéseket, és kíváncsiak arra, hogy mi az ő saját tapasztalata, magánvéleménye a tudományról, annak értelméről a mérnöki praxisban. És kollégaként kezeltek bennünket akkor is, ha zárthelyin, ldsvizsgán, beszámolón, kollokviumon, szigorlaton találkoztunk. Ezeken a találkozásokon az az elv uralkodott, hogy a mérnököt nem illetheti mega tévedés joga a mérnöki alkotásaiban. Ha a mérnök téved, összedől az épület, a híd,felrobban a gép, elszennyeződik az élővíz, és ha ellenkező értelemben téved, nem dől össze ugyan az épület, csak ormótlan lesz és hétannyiba kerül, nem robban fel a gép, de elviselhetetlenül drága lesz és drágán dolgozik, nem mérgeződik el az élővíz, de utólag sokkal drágábban kell beépíteni a környezetvédelemhez szükséges berendezéseket. Ezért nem illeti meg a némököt szakmai alkotásában a tévedés joga, és ezt idejében fel kell ismerni a mérnökjelölteknek: a pontos, szép munkához az első naptól hozzá kell szokniuk. Elégtelen jegyet nem egyszerűen azért kapott valaki, mert nem tudta rendszerezni gondolatait, vagy mert a tizedes jelölést tette rossz helyre, hanem azért, hogy megtanulja: a mérnököt — mint ahogyan már említettem —, nem illetheti meg a tévedés joga. Nem állíthatom, hogy az ifjú egyetemi hallgató mérnökként kezelése mindenkinek megfelelt, de számunkra, akik befejeztük tanulmányainkat, a mérnökség egyszersmind hivatássá is vált. Ezzel kapcsolatban had említsem az egyetem történelmileg kialakult harmadik latin nevét is: alma mater. A kép szinte költői. 4
