A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1981-1982
Dr. Polinszky Károly rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
Mint a népmesében az édesanya, aki tarisznyát akaszt a világgá induló, szerencsét próbáló legkisebb fia nyakába. A mi tarisznyánkba alma materünk hamuba sült pogácsa helyett a tudományos ismereteket és készségeket adta útravalóul. Az útravaló azonban nagyon hamar elfogyott és magunknak kellett az új ismereteket megszerezni. Egyrészt azért fogyott el hamar, mert a tudományok mindig megújulnak, terjedelmükben is bővülnek, és a korszerű mérnöki munka velejét a mindig megújuló ismeretek adják. De van egy másik ok is, és ez sem lényegtelen: mindenki a maga egyéni útját járja, és ezen az egyéni úton, egyéni módon kell a mérnöki ismeretekben megújulnia. Könnyű addig, amíg az alma mater tömi a tarisznyát, a neheze akkor jön, amikor munka mellett, a munkától, pályánktól függően kell kiokoskodni, hogy mi az, amit pótolni kell. Ám ez sem csupán nehéz, hanem szép is. Mert aligha van alkotóbb érzés annál, mint amikor az ember töpreng a még jobb megoldáson, nekifeszül, kidolgozza az adott feltételrendszerben lehetséges alternatívákat és kiválasztja ezek közül a legmegfelelőbbet. Az egyéni életpálya a mérnök szándéka ellenére is persze kacskaringós mellékutakra, néha zsákutcába vezethet, ahonnan ki kell keveredni. Én úgy tapasztaltam, hogy ilyenkor éppen a mérnöki gondolkodás megsértéséből származott a tévedés. Az, amit mérnöki gondolkodásnak neveztem, nem öncélú dolog, nem egyszerűen a munkamegosztás valamiféle terméke, hanem jelen van az egész termelési szférában, s amit bruttó nemzeti terméknek nevezünk, az a legtöbb esetben kevésbé függ az időjárástól, mint attól, hogy a termelőtevékenység műszaki megoldása minden egyes döntési ponton mennyire korrekt és mennyire gazdaságos. Jó okom van arra, hogy ezt hangsúlyozzam. Ez a mostani évtized egy egész világra kiterjedő korszakváltás kritikus szakasza. Maga a korszakváltás már korábban megérlelődött, és nem fog véget - émi a nyolcvanas évekkel. A korszakváltás műszaki-gazdasági vonatkozásban: a meg nem újuló természeti erőforrások fel- használásaiban, a termelés technikájában, társadalmi vonatkozásban pedig: a társadalom élete nagyobb szervezettségének, az igazgatási munka lényeges javításának igényében jelentkezik. Éppen ezért, a következő időben nagymértékben növekedni fog a tudományosan, mega lapozott mérnöki munka szerepe társadalmi-gazdasági életünk fejlesztésében. Azért kritikus számunkra ez az évtized, mert az a feladat áll a magyar társadalom előtt, hogy ne csak megőrizze közepes gazdasági fejlettségi szintjét, hanem céltudatos, szorgalmas munkával további eredményeket étjén el a történelmi hátrányok ledolgozásában. Nem kis erőfeszítésbe kerül megtartani gazdasági rangunkat az európai államok között, de még többet kell tennünk, hogy a rangsorban előbbre is kerülhessünk. Ez szívós és színvonalas mérnöki munkát igényel, amely a tehetségek előtt új és új kapukat nyit meg. A feladat tekintélyes részét a mi egyetemünkről évről évre kikerülő ifjú szakembereknek kell elvégezniük. Nem áltatom Önöket, sem az első, sem az utolsó éves mérnökjelölteket azzal, hogy majd diplomával a kezükben tüstént elkezdhetik azt a munkát, amire hivatva vannak, és úgy hagyják el az alma 5
