A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1980-1981

In Memoriam

kai foglalkozott. Magyar- és idegennyelvű dolgozatai a témával foglalkozók körében komoly érdeklődést váltottak ki, hazai és külföldi szerzők számos helyen hivatkoznak eredményeire. Témaköréből sok feladatot és feladatmegoldást jelentetett meg különböző folyóiratokban, több szellemes feladatát a svájci Elemente der Mathematik c. folyóirat közölte.

1980. október 25-én bekövetkezett halálával egy lelkes pedagógust vesztettünk el.

VAD ISTVÁNNÉ (ÓNODI MÁRIA)

Nagykanizsa, 1927. december 2. — Budapest, 1980. febr. 7.

1927-ben született Nagykanizsán, itt végezte középiskolai tanulmányait is. 1947-ben felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára. Szervezője volt a Toldi Miklós népi kollégiumnak, majd a főiskolai MEFESZ későbbiekben pedig a DISZ vezetőségben tevékenykedett. 1951-ben kitűnően államvizsgázott és megkapta a ,kiváló tanulmányi és mozgalmi munkáért TF kitüntetést. Testnevelő tanári diplomája mellé megszerezte a gyógytestnevelői oklevelet is.

1951-től Dunapentelén előbb általános iskolában, majd Gépipari Technikumban tanított és az Építők Szakszervezeti Bizottságánál politikai munkatárs volt. Kitűnt sokoldalú és kiváló munkájával. 1952-1957-ig az OTSB főelőadója, majd csoport- vezetője volt. 1957-62-ig a KISZ KB politikai munkatársaként az OISB-ban a Diák Sport Központ, majd az Egyetemi és Főiskolai Sport Központ vezetőjeként dolgozott. Létrehozta az egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi edző- és bíróképző tanfolyamát, amelynek vezetője és előadója volt 1966-ig. Ezzel egyidőben a Testnevelési Főiskola edzőképző szakán, mint meghívott előadó tanított.

1962-ben került a Budapesti Műszaki Egyetem Testnevelési Tanszékére. Kezdettől fogva bekapcsolódott a kezdő és a haladó úszók oktatásába és a gyógy testnevelés munkájába. Kiemelkedő felkészültséggel, nagy lelkesedéssel tanított, fáradhatatlanul dolgozott. Dolgozatai, publikációi jelentek meg a gyógytestnevelés témakörével, különösen a terhelhetőség és a keringési szervek működésének vizsgálatával kapcsolatosan.

Nagy tudása, szorgalma és víg kedélye a munkatársai megbecsülését és szeretetét váltotta ki. Hallgatói tisztelték, segítőkészségét elismerve szerették.

Munkájának eredményeit a „Testnevelés és sport érdemes dolgozója” 1954, a „Testnevelés és sport kiváló dolgozója” 1959 kitüntetések jelzik. 1979-ben orvosi javaslatra nyugállományba vonult, majd hosszú szenvedés után 1980. február 7-én elhunyt.

52