A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
In memoriam
démia Filozófiai Bizottságának. A Munka Érdemrend arany fokozatának és 6 kormánykitüntetésnek a tulajdonosa, az oktatásügy kiváló dolgozója volt. Nem érhette meg oly nagyon várt összefoglaló könyve megjelenését. 1972. június 14-én, 62 éves korában, alkotóereje teljében ragadta el a halál. DR. KLAR JÁNOS (1906-1972) Dr. Kiár János egyetemi tanár 1906-ban Szakolyon született. Természettudományi oklevelét Halle/Wittembergben 1928-ban szerezte meg, ugyanebben az évben jog- és államtudományi doktor lett a Szegedi Tudományegyetemen. 1961-ben a közgazdasági tudományok kandidátusává, majd 1971- ben akadémiai doktorrá avatták. Kedvenc témája volt Egyetemünk tudományos életének jövője, a jövő tervszerű formálása, a futurológia. Meggyőzően magyarázta, hogy hosszú, elemző, értékelő munka után végre tisztán látja, miként kellene megoldani, hogy az egyetemeknek, a mi Egyetemünknek távlati tudományos terve legyen. Rendkívül bensőséges légkört tudott maga köré varázsolni pillanatok alatt, de ami különösen jellemző volt rá, ezen a barátion bensőséges hangon nem privát ügyekről, hanem a munkáról, az egyetemről beszélt. Ahhoz a ritka embertípushoz tartozott, aki „hivatalos kérdésekhez” is mert és tudott merevség nélkül, egyéni közvetlenséggel hozzányúlni és akinek lényében keveredett a közös ügyek és az egyes emberek iránti érdeklődés. Jólinformáltságát, élénk érdeklődését az emberek iránt, az emberi viszonyokban, kapcsolatokban való nemesebb értelemben vett beavatottságát egyetemi, kollektív célok érdekében hasznosította. Valamilyen titok birtokában volt, amely képessé tette, hogy az emberek és viszonyok ismeretében olyasmit hozzon létre, amit talán csak ő tudott megteremteni. Nem véletlen, hogy ő hívta életre a „Periodica Poly- technika”-t, amelyet ma mindenütt ismernek, mint az Egyetem lapját. Ö indította el a műszaki értelmező szótársorozatot és egyik kezdeményezője és szerkesztője volt a Műszaki Lexikonnak. Ezek olyan természetű munkák, amelyhez sokféle embert kell ismerni, ezeknek az embereknek képességeit, érdekeit, törekvéseit és ami a legfőbb, - tudni kell mindezt egy-egy közös cél szolgálatában megnyerni, összehangolni. Ha valaminek, akkor ennek igazán mestere volt, mert nemcsak sok nyelven beszélt, széles körű, gazdag ismeretei voltak, de minden egyes embernek a nyelvén külön is értett. Tudta hogyan kell közelkerülni kollégához, diákhoz úgy, hogy egyszersmind a közös teendőket vigyék előbbre. Az emberekkel való jó kapcsolatából természetszerűleg adódott, hogy szeretett tanítani. Hosszú évekig oktatott a Vegyészmérnöki Karon ipargazdaságtant, a gazdasági mérnököket tanította kutatás-tervezésre, szervezésre. Mégis, amikor az oktatást megreformáltuk és új módszereket vezettünk be, azt mondotta, hogy ez már legyen a fiatal oktatók ügye, s csak egy fakultatív 90
