A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Vegyészmérnöki Kar története
önálló egyetemként folytatta működését. A budapesti vegyészmérnökképzés pedig evvel egyidejűleg szerves és mezőgazdasági-élelmiszerkémiai profilú képzést alakított ki, az élesebb szakosodást 1955-ben megszüntették. A tanterv módosítása és modernizálása újabb tanszékek létrehozását követelte meg. A Vegyészmérnöki Kar önálló matematikai tanszéket kapott 1948-ban. 1952-ben Vegyipari Műveletek, 1953-ban alakult a Műanyag- és Gumiipari Tanszék, 1965-ben kezdte meg működését a Vegyipari Géptan Tanszék, 1966-ban az Általános Kémiai Tanszékből leválasztották a Műegyetem többi karának kémia oktatását szolgáló részleget, mely Alkalmazott Kémiai Tanszék néven önállósult. Az Általános Kémiai Tanszék pedig Általános és Analitikai Kémia Tanszék nevet vette fel. 1956-ban az Ásvány- és Földtani Tanszék kivált a kar kötelékéből, a vegyészmérnök hallgatók oktatásában azonban továbbra is közreműködik. A Textilkémia Tanszék még 1947-ben a Szerves Kémiai Technológia nevet vette fel. Azoknak a tehetséges dolgozóknak, akiknek az elmúlt társadalmi rendszer keretei közt nem volt lehetőségük mérnöki tanulmányok folytatására, az Állami Műszaki Főiskola keretében nyújtott az állam módot esti oktatásban munkaviszony mellett oklevél szerzésére. A Műszaki Főiskola 1951-ben megszűnt, körvonalazott feladatkörét a Budapesti Műszaki Egyetem vette át. Ettől kezdve működik karunk esti tagozata. Ezt kezdetben egyetlen tanszék, a Műszaki Főiskola volt kémia tanszéke végezte, amelyik Gyakorlati Kémia néven sorolt a kar tanszékei közé. Az esti hallgatók kezdetben szakmérnöki oklevelet nyertek 7 szemeszteres képzésben, az idők folyamán a képzési idő 8, 10, majd 12 szemeszterre emelkedett és a hallgatók a nappali képzésben részesültekkel egyenrangú vegyészmérnöki oklevelet nyertek. A kezdetben egy tanszékre épült oktatást a Gyakorlati Kémia Tanszék fokozatosan átadta a kar megfelelő tanszékeinek, akik attól kezdve mind a nappali, mind az esti képzést tudományágaikban ellátták. Az önálló Gyakorlati Kémia Tanszék ezért 1959-ben megszűnt. A tanszékvezetőket itt már felesleges felsorolnom. Csupán azokról emlékezem meg kegyelettel, akik azóta már örökre elhagytak minket, olyanok, akik még a megelőző korszakban kezdték el működésüket, Vük Mihály, Zemplén Géza, Varga József, Proszt János, Lányi Béla és sajnos már olyan kollégák is, akik a felszabadulás után kezdték professzori tevékenységüket: Ballá Rudolf, Beke Dénes, Erdey László. Mindnyájukra méltán lehet büszke karunk. A hazánkban bekövetkezett forradalmi társadalmi változás a kulturális élet minden területén hatalmas fejlődést hozott, így különösen a felsőoktatásban. A hallgatói létszám nagymértékben emelkedett, soraik között többségben a dolgozó osztályoknak addig az egyetemektől elzárt ifjaival. Még nagyobb arányban emelkedett az oktatói létszám. A háború előtti utolsó évben 10 professzor, 9 adjunktus, 12 tanársegéd és 5 gyakornok, összesen 36 főből állt az oktatói létszám. 1971. szept. 1-én 15 professzor, 31 docens, 97 adjunktus, 78 tanársegéd és 6 gyakornok, összesen 227 fő volt. A háború előtt a tanszékek területe hallgatói laboratóriumok nélkül 6700, ma 11000 m2. A hallgatói laboratóriumok területe 3000, ill. 5746 m2. Egy oktatóra 155, ill. 50,4 m2, egy hallgatóra 12,8 m2, illetve 5,6 nr esett, ill. esik. A területi fejlődés tehát nem állt arányban a létszámfejlődéssel, egy probléma, mely a világnak szinte minden egyetemén fennáll. 55
