A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Vegyészmérnöki Kar története
Felszerelésben és berendezésben az elmúlt 25 év viszont igen nagymértékű fejlődést hozott. Korunk a korszerű oktatáshoz és kutatáshoz szükséges műszerek többségével rendelkezik. A tanterv ezen idő folyamán gyakran változott, jeléül annak a szakadatlan törekvésnek, hogy oktatásunk lépést tartson a rohamos tudományos-technikai forradalommal, ami korszakunk világának társadalmi-gazdasági életére olyan nagy befolyással van. A képzés ideje 8 félévről 1955/56-ban 9 félévre, 1960—61-ben 10 félévre emelkedett. A képzést a korszerű mérnökképzés irányába fordulás egyre határozottabban jellemzi. Miután a vegyészet kiváltképpen kísérletes tudomány, tisztában volt a kar, hogy a képzésben kellő súllyal kell szerepelnie a kísérletező készségre és szemléletre való nevelésnek. Ezért a vegyészmérnökképzésnek biztosítania kell az alapos elméleti és laboratóriumi képzés mellett az üzemi szemlélet hathatósabb kialakítása érdekében a hagyományos laboratóriumi gyakorlaton kívül a félüzemi műveleti ismeretek megszerzését is. A kar tantervi reformjaiban az elméleti megalapozást adó alaptárgyakra épülő fokozódó műveleti és folyamati (operating and engineering) képzés lépett a hagyományos technológiák helyébe, annak ellenére, hogy a tanszékek nevében a hagyományok jegyében a technológia elnevezés még gyakori. Az analitikai jellegű képzést egy helyre koncentrálva az egyes tanszékeken a műveleti jellegű gyakorlatok léptek előtérbe, amit megkönnyített a régóta hiányolt félüzemi berendezésekkel is ellátott üzemcsarnokok fokozatos megvalósulása. A kezdeményezés e téren a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken történt 1952-ben. Jelenleg már ezenkívül a Vegyipari Műveletek és a Kémiai Technológia Tanszék üzemcsarnokkal, a Műanyag és Gumiipari Tanszék a Kábelgyárban félüzemi csarnokkal, a Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék pedig Ácsott kísérleti üzemmel is rendelkezik. Tehát ma már senki nem vonhatja kétségbe, éppen az elmúlt időszak nagy erőfeszítése és céltudatos munkája eredményeképpen, hogy a Vegyészmérnöki Kar is épp olyan mérnöki kara egyetemünknek, mint a többi fakultás. A szocialista társadalom létrejötte új oktatási intézményeket, új oktatási formákat hozott létre, szélesre tárva az oklevélszerzés addig csak viszonylag kevesek, elsősorban privilegizáltak számára nyitott kapuját. Az első lépés szükségszerűen mennyiségi növekedést jelentett. A tudományos-technikai fejlődés csakhamar a minőségi szempontoknak fokozott előtérbe helyezését követelte meg. Mindazonáltal az egységes képzés színvonalának csökkentése, illetőleg emelése egyaránt nem elégíthette ki a vegyészmérnök iránti társadalmi igényt. A kor követelményeinek csak úgy lehetett eleget tenni, hogy az egységes szintet jelentő képzés helyett differenciált szintű képzést vezetünk be. A kétszínű képzésnek vegyészmérnöki vonalon nem azt a módját választották Magyarországon, hogy az alacsonyabb szintű képzés számára külön oktatási intézményt hoztak létre, hanem úgy, hogy kísérletképpen a karon többlépcsős oktatást vezettek be az 1969/70. tanévtől kezdve. Eszerint a kar vegyész üzemmérnököket és okleveles vegyészmérnököket képez. Ez mindnyájunk előtt jól ismert, most folyó szerkezeti változás, mely a kezdeményezés nehézségeitől ugyan nem mentes, de amelyről bizalommal hisz- szük, hogy végső soron a kitűzött várakozásoknak teljes mértékben meg fog felelni, s kielégíti célkitűzésünket, a tudással, eszközökkel és műszerekkel korszerű fejlesztési feladatok ellátására alkalmas vegyészmérnökök és az üzemvezetési feladatok megoldására képes üzemmérnökök kiképzését. 56
