A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
évtized alatt 15 új kari tanszék kezdte meg működését. Ezek közül később többet összevontak. Mindez az oktató- és segédszemélyzet létszámának jelentős növelésével járt. Jelentős változás történt az egyetemi ifjúság szociális helyzetében és összetételében egyaránt. Megfelelő beiskolázási politikával, diákotthonok felállításával, ösztöndíjakkal, szociális támogatásokkal sikerült elérni, hogy a munkások és parasztok gyermekei megfelelő arányban vegyenek részt az egyetemi oktatásban. A hallgatók döntő többsége (87%) részesül tanulmányi ösztöndíjban, szociális támogatásban, tandíjmentességben és kedvezményes menzaellátásban. Ezeknek odaítélésében az ifjúsági szervezeteknek és a hallgatók tanulócsoportjainak jelentős szerepe van. Hallgatóink mintegy negyed része társadalmi, a kiválóak népköztársasági tanulmányi ösztöndíjban részesülnek. A Kar hallgatóinak egyre növekvő százaléka kapott diákotthoni elhelyezést és jelenleg a Kar 1000 fős kollégiumának megépítése után a gépészmérnök-hallgatóknak közel fele iakik ebben. A megnövekedett oktatási feladatok ellátásához új épületekre van szükség. Egymás után épültek meg az új épületek a régi műegyetemi épülettömbtől délre eső területen és hamarosan elfoglalták a két Duna-híd közötti területet. Az új épületekben kapott helyet számos kari tanszék és laboratórium. Az újonnan létesített laboratóriumok és műhelyek közül a gépgyártástechnológiai műhelyt, a Kalorikus Gépek Tanszék és a Vegyipari Gépek és Mezőgazdasági Iparok Tanszék laboratóriumait kell megemlíteni. Bővült a Vízgépek Tanszékének laboratóriuma, korszerű mérőszoba épült a Gépelemek Tanszéke részére, laboratóriumot kapott az Elektrotechnika Tanszék, a Finommechanika-Optika Tanszék. Bővült és korszerűsödött a Mechanikai Technológia és a Textiltechnológia Tanszék laboratóriuma. A Hőerőművek Tanszék izotóp laboratóriumot kapott, kisebb laboratórium létesült az Épületgépészeti Tanszék számára is. Mindezeken kívül a többi laboratórium is bővült és korszerűsödött. Az 1969/70. tanév fontos változást hozott az új egyetemi szervezeti és működési szabályzat, valamint a tanulmányi vizsgaszabályzat elkészítésével és életbeléptetésével. Az új szabályzatok jelentősen növelték Egyetemünk és Karunk önállóságát és széles körű demokratizmuson alapuló vezetési rendszert hoztak létre. A Gépészmérnöki Karnak 1968-ig, az Idegennyelvi Lektorátust is beleértve, 23 tanszéke volt. 1968-ban a Közlekedésmérnöki Karra került át a járműgépész szak és ott szervezték meg az anyagmozgatási szak oktatását. Mindez 4 tanszéknek a Közlekedésmérnöki Karhoz való csatolásával járt. Az Ipari üzemgazdaságtan Tanszéket a központi tanszékekhez, az Idegen nyelvi Lektorátust pedig a Nyelvi Intézethez csatolták. Ennek következtében a Kar tanszékeinek száma 17-re csökkent. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezen intézkedésről objektív véleményt lehessen kialakítani. Csak terjedelmes kötetben lehetne áttekintést adni arról a hatalmas szellemi kincsről, amelyet az elmúlt 103 évben Karunk tanárai és oktatói tudományos és irodalmi munkásságuk révén létrehoztak, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a tudományos munkásság a felszabadulás után is töretlenül folytatódott annak ellenére, hogy számos laboratóriumot romjaiból kellett újjáépíteni, egyes tanszékeket újabb laboratóriumokkal ellátni. Oktatóink jelentős oktatási megterhelés mellett is szépen fejlődő tudományos munkásságot végeztek. Tanszékeink kutatási eredményeiket nagy sikerrel tudják a gyakorlatba átültetni és számos tanszékünkön tudományos iskolák alakultak 34
