A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
ki. Karunkon folyó tudományos kutatásban 7 tanszéken akadémiai állományba tartozó tudományos munkatársak is részt vesznek. Karunkon 2 akadémiai rendes tag, 2 akadémiai levelező tag, 7 tudományok doktora, 51 tudományok kandidátusa, 40 egyetemi doktor dolgozik, 5 oktatónk Kossuth-díj, illetve Állami díj kitüntetésben részesült. A kari tanszékek könyvtári állománya mintegy 87 000 kötetből áll. A felszabadulás után Egyetemünk és Karunk a múlt hagyományait megőrizve és továbbfejlesztve megújult. Ezt szocialista forradalmunk eredményeinek köszönhetjük, mely hatalmas gépipart teremtve Karunk továbbfejlődésének is biztos alapot adott. Bár örömmel és büszkeséggel tekintünk vissza eredményeinkre, nem hallgathatjuk el, hogy a technika rohamos fejlődésének időszakában Karunk továbbfejlesztésére is nagy szükség van. Most állítjuk össze Karunk távlati fejlesztési tervezetét, amelynek fontosabb céljai a következők: a szétszórtan elhelyezkedő kari tanszékek nagyobb koncentrációjának megvalósítása, a Mechanikai Technológiai és Anyagszerke- zettani Intézet felállítása, és az ehhez szükséges épület felépítése. Gépszerkezettani Intézet felállítása és megfelelő laboratóriummal való ellátása, második Kalorikus Laboratórium kiépítése és ezzel párhuzamosan Kalorikus Intézet létesítése, Épületgépészeti Laboratórium létesítése, Irányítástechnikai Laboratórium létrehozása, Akusztikai Laboratórium építése más karokkal közösen, számítástechnikai berendezéseink fejlesztése, a hallgatók részére állandó rajztermek biztosítása, a technikai személyzet létszámának növelése stb. Mindez valószínűség szerint egy új nagyszabású gépészkari épület felépítésével válhat valósággá. Hisszük és reméljük, hogy terveink nemcsak papíron maradnak, és azokat lépésről lépésre valóra válthatjuk. Különösen akkor, ha nemcsak a kormányzat, hanem az ipar is támogatni fog ezekben a törekvésekben. A Kar történetének e rövid és hézagos felvázolása is érzékelteti, hogy küzdelmes évszázad áll Karunk mögött. A felszabadulásig csak szűk körök érezték át a technikai tudományok oktatásának jelentőségét, ezért hosszú évtizedeken át tartó küzdelemre volt szükség a mérnökképzés fejlesztése érdekében. E sanyarú viszonyok között is Egyetemünk és Karunk képes volt kitermelni azokat a nagy műveltségű, széles látókörű, a haladás vívmányait hazánkban is meghonosítani és a nemzeti fejlődés szolgálatába állítani kívánó, a tudományokat önállóan fejleszteni képes kiváló szakembereket, akik a haladás zászlóvivői voltak nemzedékeken át. Ez elsősorban annak a tudományos szellemnek és emelkedett felfogásnak köszönhető, mely Egyetemünk falai között mindig uralkodott. Ennek volt köszönhető, hogy Egyetemünk által kiképzett mérnökök hazánk életében, annak felvirágoztatásában olyan sok érdemet szereztek. Az ipari forradalom megváltoztatta a világot. Felszabadította az emberiséget a tér és idő korlátái alól. Megteremtette az emberiség szebb és jobb életét. Alapot adott a kultúra magas színvonalra való fejlesztéséhez. Napjainkban újabb ipari forradalmat élünk át, azonban még mindig nem mondhatjuk azt, hogy az emberiség megtalálta volna a technikához való helyes viszonyát. Még mindig elsikkad a köztudatban az, hogy ezen a modern életet döntően meghatározó területen való munkálkodásnak mi a jelentősége. A történelemírás sem szentel ennek kellő figyelmet, annak ellenére, hogy az ipari forradalommal beköszöntött gépkorszak 100 év alatt több termelőerőt 35
