A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
Az első jelentősebb reformra 1948 49. tanévben került sor. Főbb célja a technológiai képzés erősítése, a gyakorlati oktatás intenzívebbé tétele és a fejlődő ipar főbb ágazatainak megfelelő szakosítása volt. E reform Karunkat érintő tantervei úgy voltak elkészítve, hogy az 1. és 2. évfolyam tárgyai mind a villamos-, mind a gépészmérnökképzésnél azonosak voltak, úgyszintén a három tárgyból álló első szigorlat is. A 3. évfolyamra beiratkozó hallgatók a Gépészmérnöki Karon: gépgyártástechnológiai, energiagazdálkodási, vegyipari és mezőgazdasági gépész, textilgépész és közlekedésgépész szakon szerezhettek oklevelet. Ezután egymást követően eléggé gyors ütemben különböző tantervek kidolgozása és az oktatásba való bevezetése kezdődött meg. Ezeket az útkeresés jellemezte. Jellegzetességük a szakosítás túlhajtása volt ama téves szemlélet alapján, hogy azonnal használható mérnököket akartak kiképezni. A Gépészmérnöki Karon hamarosan 11 különböző szakirányban folyt az oktatás. Ez a tantárgyak elaprózódásához és a hallgatók túlterheléséhez vezetett. A szakosított tanterveket csak rendkívül nagy heti óraszámokban lehetett kialakítani, noha a laboratóriumi és a rajztermi gyakorlatokra fordított óraszám még mindig csekély volt. A tantervek visszásságainak felismerése nem sokáig váratott magára. Hamarosan megindult az ún. stabil tantervek kialakítása. Az új tanterv jelentősen csökkentette a szakok számát, Karunkon mindössze 5 szak maradt meg. A szakosítás csak a 7. félévben kezdődött, viszont ágazati oktatás bevezetésére került sor, de ez csupán a 8. és 9. félévre terjedt ki. Az új tantervben a politechnikai oktatás megerősödött. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi 3. törvény átfogóan rendezte oktatásügyünket. Ez újabb reformot tett időszerűvé. Az új tantervek kidolgozása 3 éven át tartott, az eddigieknél ésszerűbb elvekre alapozva. Ezek közül legjelentősebb annak megállapítása volt, hogy a szakember még nem specialista és specialisták képzése nem lehet az oktatás feladata. Az új reformtantervben a gyakorlati órák száma elérte az összes óraszám 50%-át a diplomatervezésre fordítható óraszámon kívül. A gyakorlati oktatás fokozása céljából bevezette a termelési gyakorlatokat, amelyek később túlzott időtartamúaknak bizonyultak. A reform Karunkon bevezette a mérnök-tanári szakot. A reformtanterv szerinti oktatás 1963/64. tanévben indult meg. A következő években kisebb változtatások többször is történtek, de lényegében ma is e tanterv szerint oktatunk. Már a korábbi reformokkal egyidőben újabb feladatok is álltak Karunk előtt. Egyre több oldalról sürgették a diploma utáni továbbképzés elindítását. Eme igények kielégítésére Karunkon az 1956/57. tanévben a több éves ipari gyakorlattal rendelkező mérnökök számára kétéves gazdasági mérnök- képzés indult meg levelező formában. Hasonló igény a műszaki területen is jelentkezett. Ennek kielégítésére 1960/61. tanévben ugyanígy különböző területeken kétéves szakmérnöki továbbképzés indult meg. Az 1962/63. tanévben kétéves műszaki tanári levelező oktatás bevezetésére került sor felsőfokú technikumot végzettek számára. Később ez a nappali oktatás keretei között is megindult. Az oktatás korszerűsítése, a hallgatóság számának erőteljes növekedése, a szakosítás bevezetése, az eseti-levelező oktatás megindítása új tanszékek és laboratóriumok létesítését, a meglevők fejlesztését tették szükségessé. Egy 3 Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 33 I
