A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1968-1969

In memoriam

ft magyarországi dioritokról, börzsönyi eruptív kőzetekről stb.). Ugyanakkor hazánkban az ércmikroszkópiai vizsgálatok egyik első kezdeményezője volt.

Legtöbbet a budapesti és magyarországi gyógyvizekkel foglalkozott: a MTA pályadíjával jutalmazott „Budapest langyos és meleg gyógyforrásai” című monográfiáján kívül — melyben az általa elindított budapesti hévforrás-megfigyelések első eredményeit rögzítette — számos más, gyógyvizekkel foglalkozó mű társszerzője, sőt néha kezdeményezője volt, melyek közt a Dr. Schulhof Ödönnel és több más társszerzővel írt „Magyarország ásvány- és gyógyvizei” című mű emelkedik ki a végzett forrásvizsgálatok rendkívüli extenzitásával.

A hidrogeológia művelésében a karsztvizekre is kiterjedt figyelme, tanulmányozva a Dunántúl karsztvizeit s megalapítva a Műszaki Egyetem Karszt- és Barlangkutató Állomását Jósvafőn, mely a hazai karszt- és barlangkutatás jelentős bázisává vált már tízéves fennállása és működése során is.

Nem kevésbé fontos mérnökgeológiai munkássága is. Sokat foglalkozott a különböző lejtőmozgásokkal és ezek elhárításával.

Ugyanakkor a magyarországi építőkövek kiterjedt hasznosításáért szállt síkra, különösen a hazai márványok díszkőként való felhasználásának lehetőségeit hangsúlyozva. A mérnökgeológiának hazánkban első tanára volt s számos nagy létesítmény (így pl. a Földalatti Vasút) építkezésénél használták fel az általa s intézete által adott szakvéleményeket.

Mint pedagógust az élményszerű természet-megismertetés olthatatlan igénye jellemezte, ami a tanulmányi kirándulások fokozott kiépítésében nyilatkozott meg. Több mint száz szakdolgozata — köztük több könyv és egyetemi jegyzet — a tudományt és szakoktatást egyaránt szolgálta.

DR. PELIKÁN JÓZSEF (1913-1969)

Nagy veszteség érte Egyetemünket dr. Pelikán József építészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék vezetője elhunytával.

31 éven át tanított az egyetemen. Ennek során — ha a szükség úgy kívánta — magas színvonalon adott elő matematikát és ábrázoló geometriát. Fő szakterülete azonban a tartószerkezetek tervezése volt. Kifogyhatatlan energiával kereste az újat az oktatás tartalmában és módszereiben egyaránt. Ő kezdeményezte az 50-es évek elején az előregyártott és a feszített vasbetonszerkezetek oktatását, a matematikai statisztika és a programozás alapfogalmainak felvételét az építészmérnökök tananyagába. Bevezette a Szerkezettervezés c. tárgyat, melynek általa írt tankönyve nemcsak hazai szakkörökben, hanem külföldön is nagy érdeklődést keltett.

Kezdeményezője volt a tartószerkezetek optimálására (az alaknak, méreteknek bizonyos optimum-feltételeket kielégítő meghatározására) irányuló hazai kutatásnak, és ezirányú eredményeit az oktatásban is hasznosította.

Szellemesen kombinálta a szemléltetést az absztrakcióval, az ismeretek lépésről lépésre való elsajátítását a széles általánosítással. Mágneses falitáblák, egyszerű és szemléletes modellkísérletek, szilárdságtani analógiák szerepeltek módszerei között. Bevezette az oktatásba az ún. „egységfüggvény” fogalmát és újszerű jelölését, nagymértékben leegyszerűsítve ezzel a terhek, igénybevételek és alakváltozások közötti összefüggések megértését és a számításoknak diffe190