A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1968-1969
In memoriam
töltött be a magyar műszeripar szervezésében és gyors fejlesztésében. Megszervezte a műszeripari vállalatok egységes irányítását, és ezzel megteremtette a hazai nagyipari műszergyártás összehangolt fejlődésének alapjait. 1962-ben a Tudományos és Felsőoktatási Tanács főtitkárává, majd annak megszűnése után az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesévé nevezték ki. Ezen munkakörében jelentős szerepe volt az országos távlati tudományos kutatási terv kidolgozásában. Széles körű tudományszervezési és igazgatási tevékenysége mellett munkássága jelentős a műszaki felsőoktatás fejlesztése terén is. A legelsők között volt, akik felismerték a műszerszakos mérnökök képzésének jelentőségét, neve elvá- laszthatatlanná vált a hazai műszermérnökök nevelésétől. 1951-től 1953-ig az Állami Műszaki Főiskola műszertagozatát vezette, majd alapvető szerepet töltött be a Villamosmérnöki Kar keretén belül alakult műszerszak és a hozzá rendelt szaktanszékek létrehozásában. Tanszékvezető professzora volt az 1953-ban létrehozott Műszer és Finommechanika —, majd az ebből alakult Műszer és Méréstechnika Tanszéknek. E tanszék keretén belül fő tudományos területének elsősorban az elektromechanikus mérőeszközökkel, ezen belül a villamos mutatós műszerekkel foglalkozó témakört tekintette. Hazai viszonylatban először állított össze a tématerületről egységes, egyetemi szintű előadási anyagot, munkásságát számos jegyzet tükrözi. A tárgynak mindvégig előadója volt. 1964-ben átvette az akkor alakult Híradás- és Műszeripari Technológia Tanszék vezetését.- Széles körű szakmai ismeretei, ipari gyakorlata kiválóan alkalmassá tették arra, hogy tudását itt elsősorban a technológiai jellegű tárgyak kidolgozása terén hasznosítsa. Egyetemi munkásságának méltatásakor külön kell megemlékezni kiemelkedő oktatói-nevelői tevékenységéről. ízig-vérig pedagógus volt, aki mindvégig szívügyének tartotta az ifjúság nevelését. Az oktató-nevelői tevékenységet súlyponti kérdésnek tekintette, közvetlen, szerény egyéniségével példamutatóan meg tudta teremteni a kapcsolatot az ifjúsággal. Gyakorlatát, nagy élettapasztalatát, széles látókörét, mély humanizmusát, nagy kulturáltságát az ifjúság nevelésének érdekébe állította. Olyan egyéniség volt, aki környezetére maradandóan tudott hatni. Ez a hatás mindig konstruktív volt, mindig haladó, előremutató, mérnök-generációk szakmai, emberi fejlődését határozta meg. DR. PAPP FERENC (1901-1969) Dr. Papp Ferenc, az Ásvány- és Földtani Tanszék 1969. I. 8-án elhunyt professzora 1925 óta szolgálta a műszaki felsőoktatást. 1901-ben Budapesten született, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem elvégzése után 1925-től mint tanársegéd, 1930-tól mint adjunktus, 1935 óta pedig mint magántanár dolgozott Műszaki Egyetemünk Ásvány- és Földtani Tanszékén. 1943-ban c. ny. rk. tanár, 1953-ban egyetemi tanár, 1960 óta tanszékvezető. Az 1959—60-as tanévben a Mérnöki Kar dékánja, éveken keresztül pedig az ÉKME Szakszervezeti Bizottságának elnöke volt. Mint Schafarzik Ferenc műegyetemi professzor tanítványa, elsősorban a hidrogeológia és mérnökgeológia területén végzett úttörő munkát, bár a klasz- szikus kőzettan tárgykörében végzett korábbi kutatásai a magmatikus kőzetek területén is nem egy értékes dolgozattal gyarapították szakirodalmunkat (így 189