A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége
adódott, hogy az előbbiektől különböző ráesszerkezetű martenzites anyagok törési munkája más számértéket ad. Új felismerésnek látszik az, hogy a bainitesre bőkezelt, vagy részben bainitet is tartalmazó acélok törési munkája átmeneti értéket ad a martenzitesre megeresztett vagy ferritperlitesre megeresztett acélok törési munkája között. Ez az eredmény az 1963. évi kísérletek értékelésekor adódott, ami a továbbiakban szükségessé teszi ennek az újonnan talált jelenségnek a részletesebb analízisét. Megállapították, hogy sima próbatesteken az öregedés a törési munka számértékét kevéssé befolyásolja. Bemetszett próbatesteken mérve a szakító-kísérletből kiszámított törési munkából az öregedés jelensége éppúgy kimutatható, mint a dinamikus vizsgálatok során. ad 2. A téma eredményei alapján megállapították, hogy az irodalomban eddig a különböző anyagvizsgálati mérőszámok változásában a szemcse-nagyságnak tulajdonított hatás nem adható meg egyértelműen, mert egyes esetekben (heterogén szerkezeteknél) a szemcse méretét előidéző kezeléseket is figyelembe kell venni. ad 3. A tanszéki kutatások alapján kidolgozott hegészthetőségi próba fizikai alapokon nyugszik, ezért eredményei általánosíthatók bármely szerkezetre vagy technológiára nézve. A kísérleti eredményekből rajzolt görbe elsősorban azt mutatja, hogy a választott alapanyag a különféle kedvezőtlen hőkezelési állapotokban melyik csoportba sorolható. A továbbiakban a hegesztett szerkezet kialakításától függően megállapítandó a legkedvezőtlenebb feszültséggyűjtő helyhez tartozó feszültségi állapot, illetve az annak megfelelő bemetszés-típus. Amennyiben ehhez a feszültségi állapothoz a legkedvezőtlenebb sajátosságokat mutató hőkezeléskor is még elég magas értéket mutat a kontrakciós munka, úgy a választott alapanyag az adott szerkezethez megfelelő. Ellenkező esetben más anyagot, más technológiát vagy más szerkezetet kell választani. A hőkezelt varratoknál elegendő normalizált állapotú próbatesteken elvégezni a vizsgálatot, mivel a szövetszerkezeti változások ezeknél utólag megszüntethetők. ad 4. Vizsgálataik szerint a kontrakciós munka értéke a hőmérséklettől oly mértékben függ, hogy az anyagtól, az igénybevétel sebességétől és a feszültségi állapottól függően található olyan hőmérséklet vagy hőmérsékletköz, melynél a kontrakciós munka magasabb szintről alacsonyabb szintre, esetleg zérusra esik le. Ez a hőmérséklet a lágyacéloknál még az élesen bemetszett próbatestek esetében is a negatív hőmérsékletek tartományába esik. A különféle acélokra ilyen jellegű görbeseregeket kidolgozva, az adott szerkezet elridegedési hőmérséklete előre megállapítható, mivel a szerkezetben fellépő feszültségeket számítva, azok feszültségi állapotát meg lehet határozni. ad 5. Az első vizsgálatok azt mutatták, hogy a kutatás iránya helyes és a remélt összefüggések valóban fennállnak. Ennek végérvényes kijelentése azonban csak több anyag teljes vizsgálata és a vizsgálatok értékelése után lesz lehetséges. ad 6. A kontrakciós munka kifejezése egy kéttagú szorzatra bontható fel. A szorzat egyik tagja a szakítószilárdság, a második tagja pedig egy olyan, a kép- lékenységi mérőszámokból kialakult függvény, mely azonosítható az ideálisan képlékeny test fajlagos effektiv nyúlásával. Képlékenységi mérőszám gyanánt tehát egy olyan ideálisan képlékeny test effektiv nyúlását alkalmazzuk, amelynek törési munkája és szilárdsága a vizsgált tényleges testével azonos. így a definiált képlékenységi mérőszám azonos korrelációt mutat pl. a lágyacélok esetében a Charpy féle ütőmunkával. Nemesített acélok esetében ez a korreláció már nem teljesen egyértelmű. 12 A BME 1964. évi évkönyve — 63 221 177
