M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1945-1945

Harmadik rész

192 Az elutasító válaszba nem tudtunk belenyugodni és igyekeztünk újabb lépéseket tenni az oktatáshoz szükséges épületek biztosítására. Üjabb felterjesztéseinkben, melyek közül egyet kérelmünk támoga­tására a részéről indítványozott második híradástechnikai tanszék elhelyezési nehézségeire utalva a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is intéztünk, kifejtettük, hogy az újjáépítéshez nélkülözhetetlen mér­nökképzés a helyiségek szűk volta folytán erősen növekvő hallgató­ság mellett milyen nagy nehézségekkel küzd és utaltunk arra, hogy belátható időn belül az ország pénzügyi helyzete nem fogja meg­engedni, hogy a Műegyetem a Lágymányoson az eredetileg erre tervbevett területen terjeszkedjék, holott épületeinek gyarapítására nemcsak a hallgatóság létszámának növekedésével, hanem a techni­kai tudományok új ágainak kifejlődésével is feltétlenül szükség lesz. Rámutattunk arra is, hogy akkor, amikor a Hadik laktanya épült, a városnak ez a része még beépítetlen külterület volt, amely laktanyá­nak alkalmas környezetet nyújtott, ma azonban ez az ötemeletes bérházakkal körülvett terület ezt a jellegét elveszítette és a laktanya által elfoglalt nagy területnek erre a célra való felhasználása a város ily sűrűn lakott részében már nem látszik észszerűnek. Azt is kifej­tettük, hogy a laktanya rendszerénél fogva iskolaépület céljaira al­kalmas elrendezésű és ezért aránylag nem nagy költségekkel járna a Műegyetem céljaira való átalakítása. Felterjesztéseinkben nem mu­lasztottuk el, hogy kiemeljük azokat a nehézségeket és hátrányokat, melyek abból származnak, hogy egyik karunk, a Közgazdaságtudo­mányi Kar Pesten van elhelyezve, amiből úgy a Műegyetem igazga­tására, mind pedig a tanári kar érintkezésére és még inkább a hallgatóságra nagy hátrányok származnak. Ennek a karnak az épü­lete egyébként is ma már teljesen alkalmatlan a nagy létszámú, a múlt tanévben a 2500-t felülmúló hallgatóság oktatására, midőn leg­nagyobb tanterme 300 hallgatót alig tud befogadni és a tantermek száma is elégtelen, nem is szólva arról, hogy egyes tanszékek szá­mára külön helyiség bérlése vált szükségessé. Őszinte hálával tar­tozunk a honvédelmi tárca mai vezetőjének, Barta Albert honvé­delmi miniszter úrnak, valamint ügyünk többi pártfogójának, közöt­tük különösen Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter úrnak azért a megértésért, mellyel kérelmünknek legalább részben való teljesítését méltányosnak találták. Az eredmény azonban, sajnos, elmaradt. A Műegyetem érdekeinek megvédésére egy másik irányban is lépéseket kellett tennünk. Az ideiglenes nemzeti kormány ugyanis, mint ismeretes, 1945. július 1.-én megjelent 4.050/1945. M. E. ren­deletével a mezőgazdasági szakoktatási intézmények egységes fel­ügyeletének és vezetésének szabályozásával kapcsolatban kimon­dotta, hogy a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egye­tem mezőgazdasági és állatorvosi kara, továbbá a bánya-, kohó- és erdőmérnöki karának erdőmérnöki osztálya, az 1945/46. tanévtől kezdve, kiválnak ennek az egyetemnek a szervezetéből. Minthogy ez a rendelkezés, mely egy törvényen alapuló kapcsolatot bontott meg, Egyetemünk meghallgatása nélkül történt és Egyetemünk arról csak

Next

/
Thumbnails
Contents