M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Harmadik rész - Az 1943/44. tanév megnyitása
451 kopár hegyoldalon semmi sem fogja fel és raktározza el a vizet, az esővíz lerohanása után a völgyekben lévő vízfolyások szárazak lesznek. Az ilyen száraz és csak esők alkalmával hirte len megduzzadt medrek jellemzők a kopárokra. Addig, amíg az erdővel borított területeken lassan leszi- várgó víz szilárd anyagot alig tartalmaz, a kopár területekről lerohanó víz minden az útjába kerülő máladékot, termőtalajt, homokot, kavicsot, sőt a meredekebb hegyoldalon meglazult köveket és sziklákat is magával sodor. Az erdővel borított területeken folyó patakok vize kristálytiszta, ezek tehát hordalékot nem visznek le az alföldi folyókba. A kopár területekről lefolyó csapadék ellenben telítve van különböző méretű szilárd anyaggal. Ezt a szilárd anyagot a lankásabb helyeken lerakja, mégpedig először a nagyobb méretű köveket, azután a kavicsot majd a homokot az elárasztott völgyekben és így a termékeny völgyekben terméketlen kő, illetve kavicsmezőket létesít, az alföldön pedig a folyómedreket feltölti. Ha tehát a hegységek lejtői erdővel vannak borítva, akkor az alföldeken egyrészt rendes körülmények között nem kell tartanunk nagy árvizektől, másrészt a nyári száraz hónapokban nem kell tartanunk attól sem, hogy a folyók túlságosan leapadnak, hanem mérsékelt szintmagasságuk meglesz, így a folyók melletti területek talajvízszintjének túlságos csökkenése sem fog beállani, tehát a növényzet táplálkozásához a mélyebb gyökereivel még elegendő vizet szívhat fel. Ezzel szemben, ha a hegyoldalak kopárak, akkor minden több napig tartó nagyobb esőzés után tartanunk kell az árvizektől. A nyári hónapokban pedig számolnunk kell a folyóvizek túlságos leapadásával. Ennek és a szárazságnak következménye pedig a talajvízszint erős süllyedése és így a növényzet elszára- dása lesz. Igen fontos tehát a kopároknak az Alföld vízgazdálkodása szempontjából a minél gyorsabb beerdősítése és az, hogy ezeken a hegyoldalakon okszerű erdőgazdálkodást folytassunk. Az állam ezeknek a kopároknak megkötésére évente jelentékeny összeget költ. A kopár területeket az állam kijelöli és nyilvántartja. A jelenleg beerdősítésre kijelölt kopárterületek nagysága a Kisalföldön 120, a Dunántúli Dombosvidéken 1667, a Duna-Tisza közén (de nem az Alföldön) 353. Tiszántúl 29*
