M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
2\? hogy néhány vezető ipari állam látta el a világ nagy részét ipari készgyártmányokkal és kapta cserébe az ipari nyersanyagokat. Az akkori békevilágban aránylag állandó viszo nyok mellett lehetséges volt a gyarmatokkal nem rendelkező ipari államok részére is a nyersanyagok beszerzése és készgyártmányaik értékesítése. A tengerentúli nagy nyersanyag termelő államok fokozódó iparosodása s a stabil politikai és gazdasági viszonyok hiánya már az első világháború utáni időszakban is nagyon bizonytalanná tették ennek a mechaniz musnak a működését, amint azt az 1930-as évek elejének világ- gazdasági válsága meggyőzően szemünk elé tárta. Időközben a nyersanyagtermelő államok tovább iparosodtak és ennek az iparosodásnak az ütemét a jelenlegi háború még rohamosabbá tette. Ezért nem valószínű az, hogy — hacsak nem következnek be egészen alapvető, erőszakos rázkódtatások — a régi ipari államok ezt az elemi készáru kontra nyersanyagcserét a hajdani mértékben visszaállíthatnák. A fogyasztási készáru kát az újonnan iparosodott országok most már maguk állítják elő és ezért a régi ipari államok ilyeneket már nem adhatnak kellő mennyiségben cserébe a nyersanyagokért. Az iparosodó államok szükséglete inkább összetettebb termelőeszközökben, mint pl. gépekben, motorokban, erőművekben, közlekedési eszközökben és szerelvényekben, stb. jelentkezik, amelyek szállítása sokszor kompenzálhatja a fogyasztási iparcikkek kiesését; hosszabb időszakot tekintve azonban valószínű, hogy az idők folyamán az új ipari államok is berendezkednek a tér melőeszközök nagy részének gyártására. Szükségszerű folya mainak látszik tehát ebből a szempontból is az, hogy a régi ipari államok saját nyersanyagbázisukban keressenek pótlást és részben ennek tudhatok be azok a reagrárizálódási törekvések is, amelyek ezekben az államokban már a háború előtt és ettől függetlenül is megindultak. De kétségtelen, hogy a vegyészeti ipar új irányú fejlődése fogja megadni a legerősebb eszközöket a régi ipari államok gazdasági életének egyensúlyban tartására. A magyar gazdasági politikának és a gazdasági élet vezető köreinek kötelessége, hogy e fejlődési irányzatból és lehetőségekből a magyar nemzetgazdaság számára adódó feladatokat idejekoián felismerjék. Iparunk és annak sorában különösen a vegyészeti ipar a múlt század utolsó évtizedeiben ro-
