M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
218 hamléptekkcl pótolta hosszú idő mulasztásait és ma sok tekintetben világviszonylatban is mintaszerű eredményekkel dicsekedhetik. Vegyészeti iparunk 1898-ban még mindössze 120 gyárszerűnek tekinthető ipartelepet számlált, alig néhányezer foglalkoztatott munkással, az üzemek száma 1913-ig 367-re emelkedett 22.000 munkással. A trianoni területen ezekből mindössze 144 telep maradt, 7000 főnél is kisebb munkáslót- számmal. A veszteségekre jellemző, hogy a vegyészeti nagyipar 13 anorganikus vállalatából csak egy maradt a trianoni területen és a telepek elvesztése folytán hazánkban csaknem teljesen megszűnt a marónátron-, klór-, gipsz- és kénessav- gyártás és teljesen elvesztettük a falepároló-, cellulózé-, cserzőanyag- és gyantaiparunkat is. A pótlás a trianoni területen csak részben volt lehetséges, holott ezek az iparágak képezik alapját a továbbfeldolgozó vegyiipar és sok más iparág termelésének, mégis sikerült a trianoni terület vegyészeti iparának üzemeit számban megkétszerezni, sőt a területvisszacsatolások és a legutóbbi években bekövetkezett kapacitásbővítések arra vezettek, hogy az 1940. évre vonatkozóan közzétett statisztikai adatok szerint, a tulajdonképpeni vegyészeti ipar telepeinek száma jóval túlhaladja a 300-at, az általuk foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma pedig a 30—35 ezret is eléri. Ha ehhez hozzászámítjuk a műanyagipar, a gumiipar, a kerámia- és az üvegipar, finom bőripar és szőrmekikészítés, továbbá a kohászat, a vas-, fém- és gépipar, az élelmezési iparok és a papíripar több ágának a vegyészeti ipar munkakörébe eső csoportjait, azt látjuk, hogy a tágabb értelemben vett vegyészeti ipar a foglalkoztatottak száma tekintetében is legnagyobb iparcsoportjaink sorában foglal helyet. Még sokkal nagyobb mértékben áll ez a termelési érték tekintetében, hiszen tudvalevő, hogy a vegyészeti ipar legtöbb ága inkább tőkeigényes, vagyis a foglalkoztatottak számához képest viszonylag sokkal jelentékenyebb a. termelése, mint más iparágaké. Általános iparosodásunk és ennek keretében különösen a vegyészeti iparnak a nehézségek ellenére is megmutatkozott életereje kötelességünkké teszi, hogy az előbbiekben vázolt nagy világfejlődésből mi is kivegyük a magunk részét. Máris több jelentős eredménnyel dicsekedhetünk ezen a téren is. A különböző plasztikus műanyagok közül többet már évek óta i