M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943

Második rész - Ünnepélyek, jelentések

215 sok, dobozok, szekrények, stb. ezokből az anyagokból ugyan­csak kitűnően és sok tekintetben célszerűbben gyárthatók. A textilipari műfonalak, műszálak nyersanyaga túlnyo­móan a fa vagy a nád, több országban azonban a tej, a pamut- cserje-termésnek burkolata és különleges célokra az üveg is. E textilműanyagok termelése az utóbbi évtizedben az egész világon hatalmas méretekben indult meg azokban az országok­ban is, amelyek a természetes textilipari nyersanyagoknak, pamutnak, gyapjúnak bővében vannak. A régebbi műselyem- gyártás mellé hatalmas műrostgyárak létesültek, amelyek ter- melvényei napról-napra jobb minőségben állanak rendelke­zésre a pamut és gyapjú pótlására. A gazdaságos gyártási el­járások alkalmazása folytán a természetes anyagok költség- előnyei itt is mindinkább csökkennek. A tengerentúli pamut- és gyapjúbehozataltól elzárt Európában talán hajlandók len­nénk ezt a fejlődést kizárólag hadigazdálkodási okokra vissza­vezetni. Ha azonban olvassuk azt, hogy a pamuttermelés terén ma is vezető és a délafrikai és ausztráliai gyapjúbehozataltól a nehézségek ellenére ma sem elzárt Amerikai Egyesült Álla­mokban a gyapjúszerű műrost termelése az 1929. évi félmillió libráról (a 37 dkg) 1938/39-ben 51 millióra, 1942-ben pedig 155 millió librára emelkedett és ebben az évben az egész ipari fo­naltermelésnek már az egyharmada felé jár, akkor tisztábban ítélhetjük meg a textilipari műanyagok jövőjét. Német adatok hadigazdálkodási okokból e téren sem állanak rendelkezésre, azonban bizonyos az, hogy a világhírű német és olasz vegyé­szeti ipar mennyiségben és minőségben kimagasló eredmé­nyekre hivatkozhatik. A szintetikus nitrogénszármazékok, valamint, a szinteti­kus ásványolaj előállításáról az eddig tárgyalt csoportok ada­tainál is kevesebb kerül a nyilvánosság elé, ami érthető, hiszen a nitrogénszármazékok elsősorban a robbanóanyaggyártásban játszanak alapvető szerepet, a szintetikus olaj pedig az egyik legfontosabb háborús üzemanyag, amiről minden ország had­vezetése természetszerűen a legmélyebben hallgat. Bizonyos azonban, hogy mindkét munkakörben a világszerte létesített óriási új gyártási kapacitások, az ezek kihasználásával szer­zett tapasztalatok és a szünet nélkül tovább folytatódó kutatás és kísérletezés a jövő gazdasági életben is szerepet fognak játszani.

Next

/
Thumbnails
Contents