M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
154 munka.“ Mi ez, ha nem a munkapénz elmélet. Keresetlen szavakkal, de félre nem érthetően fejtegeti a sok és a kevés pénz veszélyeit. Az elég pénz és az olcsó pénz elméletet, amelyek most idegezik be a gazdasági életet, oly szabatossággal körvonalazza, hogy bennük a jelen elméletek alapforrásukat üdvözölhetik. A 19. század túlságosan egyoldalú volt a termelés kihangsúlyozásában. A fogyasztás ránézve jobbára a senki földje volt. Sok zavarnak ez volt szülőoka. A fogyasztást szem előtt tartó termelés a jelen gazdaságpolitikának legelsődlegesebb feladata. Széchenyi ezt a nagy elvet felismeri. Ezért lesz a belső fogyasztás harcosa. „Minél nagyobb a belső consumptio — mondja —, annál gazdagabbnak fogom látni azon hazát.“ Kérdés, amely napról-napra jobban előtérbe lép. Érdekes a külkereskedelemmel szemben elfoglalt álláspontja, amikor őt idézve „a külkereskedelmi reciprocitás szelleméről“ beszél. „S ha van fallacia — folytatja tovább — az nem egyéb, mint azon szerencsétlen előítélet, amelynél fogva ... országunk gazdagulhatásának legelső talpköve a külkereskedés“. Az okos autartika gondalata ez, amely ment ugyanakkor üres képzelet irányította túlzásoktól. Széchenyi gazdasági szemléletét az teszi értékké, hogy lelkében bármiről van szó, mindig azok a húrok rezdülnek meg, amelyek az önösséget kellő korlátok közé szorítva a közösség, a nemzet egyetemes erőfokozását tartják szem előtt. Azonkívül nála semmi sem a véletlen műve, hanem minden átgondolt terv- szerűség. Széchenyi megelőzte a 20. századot a tervgazdaság és a munkaterv fogalommal. Nem gyönyörűen hangzik-e, amikor a „Hitel“-ben a következő szavakra ragadtatja magát: „ ... hivatásunk nem csekélyebb, mint ... a világot egy ríj nemzettel gazdagítani, amit azonban csak kitűzött terv szerint érhetnénk el“. Ha a földről, ha az ipar és kereskedelem fejlesztéséről, ha pénzproblémákról. ha közlekedésügyről van szó, mindig határozott s magukat kis magból hatalmas átfogó körré kinövő tervek érlelődnek ki agyában. Nem az a tervgazdaság érdekelte, amely tömegek túlméretezett követeléseinek lecsillapítását szolgálja, hanem a nemzet leikéből fakadó, annak szintjét emelő, józan képzelettel, erős meglátással, tiszta valóságérzékkel kialakult tervek az ő lelkének a megvillanásai. Tervei ezért ma is élő valóságok. Elég, ha arra utalok, hogy vasútpolitikánk még mindig az ő elgondolásaiban gyökeredzik. A közlekedéspolitika egységét, mint új eszmét könyveljük el és Széchenyi száz évvel ez
