M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Harmadik rész - Az 1942/43. tanév megnyitása
436 sérlet volt, mert nem tudták előre azt, hogy sikerülni fog-e, nem fog-e a híd bedőlni? Illetőleg a kőhíd össze-vissza repedezése, esetleg a bedőlése nem volt valami nem várt esemény. A közép korban szerzetesrendek, még pedig benedekrendiek és ciszterciták foglalkoztak kőhidak építésével. Ezen hidak építését az is jellemezte, hogy — részben az állandó háborús állapotok folytán sokszor — igen sokáig is eltartott. így pl. a nevezetes drezdai kőhíd a XII—XIII. században 140 évig épült. Érdekes, hogy a vasat igen sokáig csak fegyverek és szerszámok készítésére használták. A vashidak építése Angliában indult meg, ahol nagy volt az ipari fellendülés. Anglia a mechanikai, technológia, valamint a vaskohászat terén vezetett és a gőzgép, a szövőszék, a vasút, a vasgyártás terén óriási technikai fejlődés megindítója volt. Az első vashidak a XVIII. század végén öntött vasból készültek és ívhidak voltak. Ezek közül egyesek ma is használatban vannak. Megemlítendő, hogy Hofmann Testvérek és Maderspach Károly ruszkabányái vasműve is készített öntött vascsövekből ívhidakat kovácsoltvas vonórúd dal 1833-tól kezdve. A legnagyobb volt köztük a karánsebesi Temeshíd 55'2 méter nyílással, mely egész 1896-ig volt forgalomban. Mihamar kitűnt azonban, hogy az öntött vas nem alkalmas tartószerkezetek létesítésére, mert igen csekély a húzószilárdsága. Ezért nagyobb nyílások áthidalására függőhidakat, még pedig kovácsolt vasból lánchidakat kezdtek alkalmazni már a XVIII. század legelején. A híd rendesen három nyílású volt olyan elrendezésben, mint pl. a budapesti régi lánchíd. A láncok két mederpillérre támaszkodtak és a láncok vége hatalmas hídfőtömbökbe volt lehorgonyozva. A kocsipályát a láncokra függőleges vasrudakkal függesztették fel. Az egész szerkezetnek a merevíitésére pedig rendesen csak fából készült tartó szolgált, melynek a pálya fölé eső része korlátot is alkotott. Ez az elrendezés lényegében véve hasonló az ősember primitív függőhídjához. Ezen nagynyílású vashidaknak is megvolt — ha kisebb mértékben is — az a súlyos hibája, hogy nem voltak kellőkép merevítve, miután pusztán érzék alapján készült fakorláttartó kellő merevítést nem tudott biztosítani. Ha a hídon nehéz kocsik vagy embertömegek vonultak át, igen nagyok voltak a függőleges mozgások és lengések, oldalingások i
