M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
346 lehet semminek a könnyebb végét fogni, hiszen most nincs is a dolgoknak könnyebb vége! Nyugodtan nézünk ez elé a nehezebb életük elé, mert bízunk abban, hogy eddigi készültségük megadta mindnyájuknak a kellő erőt. Azok a szaktudományok, amelyek szolgálatában a doktori fokot elnyerték, az élettel közvetlen kapcsolatban lévő tudományok; igazán csak az merülhet beléjük, aki egy percre sem felejti el, hogy minden tudományt az élet táplál és a tudomány csak akkor ér valamit, ha az életet kedvezőbbé alakítja. Ez legyen a munkájuk vezető szempontja. Igaz, hogy ez terhet jelent, de ez teszi az életet magasabbrendűvé: tanult emberhez méltóvá! Aki maga élni tudja a magasabbrendű, lelkiismeret vezette életet, az segítni tud abban, hogy másoké is olyanná váljék. Ezt várjuk minden doktorunktól. E várakozással és reménységgel üdvözlöm a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem újonnan felavatott doktorait és bensőségesen kívánom, hogy mindaz, amit az imént ünnepélyesen megfogadtak és a felavató Dékán Urak kötelességükké tettek, az életben teljes valósággá váljék. Isten vezérelje mindnyájukat! VII. 1942 ÁPRILIS 17-én. Ha nem ilyen időket élnénk, amilyenek ma remegtetnek bennünket, ezen az avató ünnepélyen emelkedett hangulat, felemelő érzelmek töltenének el mindnyájunkat, önöket azért, mert eljutottak tanulói pályájok végső pontjához s nyitva látnák szemük előtt a készültségükkel megérdemelt munkateret; minket azért, mert csak arra gondolnánk, hogy íme, ismét ki- bocsáthattunk falaink közül egy ifjú csoportot, ismét szaporodott a tudományos fokot megszolgált, a tudomány szellemében való dolgozásra elhatározott munkatársaink száma. S éppen ma különösen örülhetnénk valamennyien, mi is, az új doktorok is, mert a most felavatottak közül heten cum laude, azaz dicsérettel tettek eleget a doktori szigorú vizsgálat követelményeinek. örülünk ennek a szép eredménynek így is, de örömünk nem lehet teljes. Ebben a csendes teremben is arra a mérhetetlen viharra gondolunk, amelynek zaja az egész világot betölti; arra
