M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
342 rézzé újra meg újra a boldog pillanatok feltételeit. Ez azt jelenti, hogy legyen joga pihenésre, a munka után megnyugvásra, a feladat okozta izgalmak után megelégedésre; ez pedig csak a jól végzett munka eredményének láttára következik be. Mindig így volt; az embernek azért, amit a legfőbbnek tart, a boldogságért, küzdenie kell, főként önmagával. Ez a küzedelem soha nem volt olyan nehéz, mint ma. Most nemcsak egyesek élete függ egyénektől egyáltalában nem kormányozható eseményektől; nemzetek boldogságát, életét befolyásolják váratlan, bár nem előzmény nélküli óriás események. Ma szinte minden nap valami nagy, az eddiginél is ijesztőbb meglepetést hoz. Az egymással harcban álló, életüket a másiktól oltalmazó és ezért egymás vesztére törő népek és országok száma egyre szaporodik. Ma már valóság, amit 2 és V2 évtizeddel ezelőtt az egész Európa hangoztatott: most csakugyan világháborúban élünk. Vájjon ilyen óriási tűzvészben lehetséges-e egy-egy embernek boldognak lennie, lehet-e a maga boldogságán dolgoznia és azt remélnie? A silánylelkű ember úgy igyekszik boldog lenni, hogy nem törődik mással, csak önmagával; a nagy tűzben a maga kicsiny pecsenyéjét sütögeti. A művelt ember nemcsak, hogy nem tud így gondolkodni, de azt is tudja, hogy ilyenkor csupán egyetlen módon lehet lelkünk nyugalmát biztosítanunk: ha a közért dolgozunk, ha nemzetünk erejét fokozzuk. Annak, aki tanult ember, nem lehetséges, annak pedig, aki közpályára lép, soha sem szabad felejtenie, hogy részese az egész életének. Az értelmes ember minél tanultabb, annál több kapcsolatot lát, magát ugyan annál kisebbnek, de mégis a maga területén annál fontosabbnak is érzi. Tudja, hogy a nemzet élete apró mozzanatokból, kis emberek messzireható munkájából áll, s ezt tudva, arra igyekszik, hogy minden pillanatban jól végezze azt, ami éppen reá vár. Senki sem gátol bennünket abban, hogy amíg élünk és erőnk van, a lehető legjobban dolgozzunk. S ha igaz, hogy boldognak csak az érezheti magát, akinek lelke nyugodt, akkor így is mondhatjuk: senki sem gátol abban, hogy a tőlünk telő, lehető legjobb munkával minden pillanatban megszerezhessük magunknak azt a nyugalmat, amelyet ád a feladat betöltésének tudata, az erő felhasználásának érzése, az eredményben részes voltunknak felismerése.
