M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
343 így. ilyen értelemben igyekezzenek önmagukat boldoggá tenni. Ennek a feltétele saját lelkűkben van. Abban, hogyan használják, amit tanultak; hogyan tanulják meg azt, amit az élet új tanulnivalót szörnyű tömegben zúdít most reánk, és változó viszonyok között hogyan tudnak megállni saját erejükön, folyton gyarapítva ezt az erőt — emberül, azaz segítve a karácsonyi parancs teljesülését: „legyen a földön békeség és az emberek között jóakarat“! Melegen üdvözlöm a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem újonnan felavatott doktorait és bensőségesen kívánom, hogy mindaz, amit az imént ünnepélyesen megfogadtak és a felavató Dékán Urak kötelességükké tettek, az életben teljes valósággá váljék. Isten vezérelje mindnyájukat! V. 1942 FEBRUÁR 12-én. Reméljük, nem volt csupán elhangzott szó, hanem valóban át is érzik doktori esküjök jelentését: e felavatással elismert készültségüket Egyetemünk becsületének növelésére és ezzel Hazánk javára kell használniok. A kettő egészen egy: az egyetem becsülete aszerint nő vagy apad, hogy a tudományos jelzővel ellátott végzettjei milyen lélekkel és milyen eredménnyel állítják ismereteiket a haza ügyének szolgálatába. Minél nehezebb a nemzet sorsa, minél több veszedelem fenyegeti a hazát, annál súlyosabb a felelősség mindannyiunkon, annál többet várunk egymástól, annál többre kötelezettnek kell éreznünk elsősorban önmagunkat. így gondolkozik, ezt érzi mindenki, aki tisztán látja az egyes ember és a közösség elvál- hatatlan egységét, aki előre tud nézni és mindig a várható következményeken méri önmaga és mások szándékait és cselekedeteit. Ma a leginkább elvont kérdések szakembere sem vonhatja ki magát az élet hatása alól, az sem tudja elhárítani az adott helyzetből eléje álló követelményeket; sőt inkább, minél mélyebben tudományos valakinek a gondolkodása, annál nagyobbnak ismeri fel az ő tudományszakának egyetemes jelentőségét, annál teljesebb odaadással végzi a felismert, reá bízott, elvállalt kötelességet.
