M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
211 jogosult, ami a háborút szolgálja. Ez a legsúlyosabb észrevétel; ebben van a kulcsa a felvetett kérdésnek. Bennem nincs egyetlen hang és becsületes emberben egyben sem lehet még a leghalkabb rezdülés sem az ellen, hogy most csakugyan minden gondolatunknak Hazánk sorsára, a nemzet életbal ál-harcára kell irányulnia, minden munkának a küzdelemhez szükséges erőt kell gyarapítania. Éppen ezt akarjuk. Hirdetjük, bogy a most szükséges erősítésnek és személyes erőfeszítésnek legelső feltétele mindnyájunk részéről: tisztában lennünk önmagunkra és a magunk munkaterére nézve azzal, mit kíván a háborús állapot tőlünk, mivel és hogyan növelhetjük mi a nemzet erejét a mai helyzetben. Erre a kérdésre mindenkinek meg kell keresnie a feleletet, hogy aszerint csele- kedhessék. Amint kerestük, először is azt találtuk, hogy ez a keresés nem csak pillanatnyi feladat; a helyzet folytonosan módosul, a kérdés tehát állandó. Ha jól meggondoljuk, alapjában véve állandó a felelet is, bár a közvetlen eredménye szinte egyénen- kint más és más. Mai tennivalói legvilágosabban állanak az előtt, akinek legnehezebb az élete: akit a zászló alá hívnak. Ennek mennie kell és tennie, amit katonai beosztása parancsol; számára ebben a tekintetben nincs többé kérdés, nem kétséges, hogy mit kíván tőle a háború. Nem kétséges ez az itthonlevőre nézve sem, de ennek magának kell a helyes magatartásban megállapodnia. Aszerint, hogy milyen lelki alkatú az ember, talán töpreng a módon, talán tud ingadozás nélkül cselekedni, de bizonyos, hogy mindenkiben ugyanannak a benső parancsnak kell uralkodnia: folytassa kiki a maga mesterségét, ahogyan csak tudja és végezzen mindent a legtökéletesebben; ne vonja ki magát semmi alól, ami eddig dolga volt vagy ami most vár reá. Csak ez teszi lehetővé, hogy a hadban levőknek gyötrődéseikben alapjok lehessen némi megnyugvásra: nem mulasztunk el semmit, amit az itthoni erő fentartása és növelése szükségessé tesz. „Kiki a maga mesterségét folytassa“ — ennek a gyermekkorunk gondtalan játékaiból fülünkbe csendülő szónak ebben a szörnyű gondokkal terhes időben rendkívül komoly értelme van. Ezt jelenti: nem szabad abbanmaradnia semmiféle építő munkának; nincs jogunk azt mondanunk, hogy jobban elfá14*
