M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
212 radtunk, mint más esztendőben; vétek és hiba elejtenünk bár* melyik eszközét hivatásunknak, sőt fel kell ragadnunk azt is, ami netalán kihull mások kezéből. Sokszor halljuk és mondjuk: háború vau, de az életnek tovább kell folynia. Látjuk, hogy folyik is tovább. Látunk azonban szomorú példákat arra is, hogy gyenge lelkek ebben felmentést látnak a személyes erőfeszítés alól. Művelt embernek nem csak látnia kell azt a törvényszerű tényt, hogy az itthoni élet nem állott meg, hanem akarnia is kell, hogy ez a tovább folyó élet minden nehézség ellenére is eddigi medrében maradhasson, azon a magaslaton, amelyre tiszta szándékú emberek és nyugodtabb sorsú nemzedékek munkájával felemelkedett. Az élet medrét talán nem lehet most egészen kitölteni, mert némelyik fajta munka előtt nagy akadály áll; a magaslatról talán nem lehet most feljebb emelkedni, mert az erő tetemes része a harcra kell és a mai terhek alatt sok ember torpan meg. Ez baj; de életünk újból kiteljesedhetik, feljebb emelkedhetik, ha nem tér el eddigi útjától és nem csúszik vissza. Eltérést és hanyatlást okoz minden szünetelés vagy szüneteltetés. Csökkenti a közerőt, mert kishitűségre vall és így valahol a munkában hézagot hagy. Ezzel mindig elmarad valami, amit szükséglet hozott létre, ami eddig hasznot tett. Ha pedig valami, ami eddig volt és élt, ilyen időben elmarad, az akkor meg is szűnik, azt a háború végén aligha lesz többé lehetséges újból életre kelteni, mert akkor más világ lesz, más világ pedig mást akar, nem azt, ami egyszer már elmúlt. Ezt 24 évvel ezelőtt megtanulhattuk s nem szabad elfelejtenünk. Csak ha fentartunk minden életrevaló kezdeményezést, ha tovább igyekszünk építeni mindent, ahogyan lehet — csak akkor remélhetjük, hogy az az eljövendő más ne szembehelyezkedés legyen, hanem korszerű folytatás, az újjáépítés drága ideje pedig ne fecsérlődjék majd tapogatózással, hanem talán kibővült szempontokkal, az új feladatokat felismerve, de az új helyzetben is a régi eszményt szolgálva haladhassunk tovább. Minden intézményre, nagy rendeltetésű mozgalomra, egyesek eszményt szolgáló egyéni tevékenységére egyaránt vonatkozik ez. Azt hiszem, ennek így, elvileg nem is mond ellene senki; a jelenlévők bizonyára nem, hiszen azért vannak itt, mert így gondolkodnak. De azért akárki kérdezheti: vájjon illik-e
