M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942

Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések

165

De pusztán a magyar beszéd még nem jelent nemzeti érzési, nemzeti szellemet. A nemzetet csak sajátos kultúrája teszi nemzetté. Ennek művelésére alapítja a Magyar Tudományos Akadémiát. Azután, sorban vizsgálja a művelt Nyugattal való összehasonlítás alapján a nemzeti élet minden vonatkozásának hiányait úgy közjogi, mint gazdasági és szociális téren. Szóval és írásban, de főleg alkotásokkal igyekszik nemzetének egész életét Nyugateurópa fejlődésébe bekapcsolni. Nem az én feladatom részleteiben vázolni azt a lázas munkát, amellyel Széchenyi a gazdasági élet minden területén: birtokpolitikában, a hitel ügyben, a mezőgazdaság intenzitásának fokozásában, a Tisza- szabályozásban, a közlekedésügy tervszerű fejlesztésében, de ki tudná mindezt felsorolni, — átütő erejű reformokat létesített. ,

Programmjának beteljesedéséhez, nem évek, de évtizedek, sőt évszázadok kellenek. A nemzetélet kiépítése a kiegyezés után az ő tervei szerint ment véghe és mégis ki merné mondani, hogy befejezést nyert.

De nem is elgondolásának részletkérdéseire helyezte a súlyt. Ha csak ezeket tartjuk szemünk előtt, akár a gyárak, vállalatok szervezésében, akár más gazdasági kérdésben, hamar célt érhetünk ugyan, de a „Kelet népe” szerint, ebből nem jut több a magyar fajnak, mint egy virágszál a sírjára, vagy még annyi sem. Hazánk nagyságát inkább abban kereste, hogy annak társadalmi szervezette, közművelődése, gazdasági fejlődése általános és arányos legyen, mert az egyestől, akármeny- nyire kiemelkedik is, nem lehet és nem is szabad mindent várni. Az egész nemzet erejét kell a kötelessógteljesítés, egyetértés, anyagi és szellemi erőgyarapítás által a reformok megvalósítására képessé tenni.

Mi volt Széchenyi pedagógiai módszere?

Tanítványának, magyar fajának lelkiségét igyekezett megismerni, feltárni a hibákat, ostorozni is, de nem a kipellen- gérezés, hanem a javítás, a jövő biztosítása érdekében. Az örökös széthúzás és pártoskodás mételyével szemben azért hirdeti: „Ne legyen a magyar a magyarnak legnagyobb ellensége“.

Óva inti nemzetét, hogy több terhet vegyen magára, mint amennyit elbír. Az egyes mentőeszmék rögtönzése, az ábrándozás, a sok szó és kevés cselekedet a magyarság haladásának örökös kerékkötője. Az önhittség és hiúság, hogy mindenki ve-