M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
163 zérkedni akar, sokszor olyanokat állít a nemzet élére, akik nem a kitartó, szívós és tervszerű munkára, de a szalmalángszerű fellobbanásra vezérlik a magyart. Innen a nemzet nagy lelki hullámzása, hogy vagy elbízza magát, vagy kétségbe esik. A magyar sors legnagyobb átkának tartja, hogy mindig másban: kedvezőtlen földrajzi, éghajlati viszonyainkban, múltúnkban, ellenségeinkben keressük a sikertelenség okát, nem pedig saját magunkban. Sorsunk kedvező fordulatát a jószerencsétől várjuk, nem pedig nemzeti erőink felfokozásától és a hibák kiküszöbölésétől. Nem forradalmi hőstettekre, de csendes, következetes és állandó munkára van szükség, amelyet az értelem és nem az érzelem irányít. Bár Széchenyi több ízben hangoztatja, hogy „Magyarország pillanatai drágák”, — nemzetét figyelmezteti, hogy a kellő átgondoltság, tervszerűség mellett minden reformhoz idő is kell. Széchenyi nemcsak kortársait tanította: nevelőt és neveltet egyaránt, de minden idők magyar hazafiának is példát adott nemzetépítő és nevelő munkára, amelynek értékét nem a külső siker, de a lelkiismeret szava dönti el. Amint ezt a nagy Nemzetnevelő egyik legkiválóbb méltatója, Imre Sándor megállapítja: Széchenyi szerint nem az a fontos, hogy valaki kisebb vagy nagyobb hatáskörben dolgozik a hazáért, a nemzet sorsára az a döntő, hogy annak egyetlen tagja se hárítsa a maga munkáját másra, hanem hatáskörében úgy végezze feladatát, mintha egyedül ettől függene a nemzet életének egész biztonsága és felemelkedése. Sorsdöntő órákban ezt különösen a mai nemzedék érezze át, amely újból kénytelen nemzetünk fennmaradásáért súlyos áldozatokat hozni. Ha valaha, úgy most szükséges Széchenyi tanításait minden cselekedetünkben szem előtt tartani: „A magyar fajnak léte koránt sincs biztosítva még, a magyarság éppen nem kőszikla, amelyen az idők és körülmények eseménye habként, könnyen szétpattana“. De azt is, hogy: „A múltat az Isten se varázsolhatja vissza, azért használjuk fel a jelent a legjobban, ahogy csak a sors engedi”.