M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
152 amely kiizzítja a népek és nemzetek lelkét. Szociálpolitikája is főként ebből a forrásból merít. Egyetemes és egységes, mondhatjuk a 20. század előérzett vetülete. Központjában a falu népe áll. A jobbágyság felszabadításáért küzd, hogy a népi erő alapján végérvényesen beleillessze a nemzet testébe. A történelmi igazság meg nem alkuvó hitével teszi ezt azért az osztályért, amelyből az ő családja is terebélyes fává nőtte ki magát. A falu és az agrárelem megerősítése politikai hitvallásának a sűrűsödési pontja. A hitelt is mindenekelőtt a magyar föld szolgálatába igyekszik állítani, nem feledkezvén meg soha a többi termelő rétegekről. Akadnak, akik Széchenyinek szemrehányást tesznek, hogy előmozdította a föld eladósodását. Azok tehetik ezt, akik nem ismerik a hitel termelő és szervező erejét. Széchenyi a hitelt és a tőkeképződést kizáróan mint nemzetépítő kategóriát ítélte meg. Tőkeképződés nélkül nincs gazdasági élet. Amily elengedhetetlen a tőke hatalmi túltengéseit lenyesni, épp oly veszedelmes a tőke iránti ellenszenvet szítani. A cél egyedül az lehet, minél több tőke és azt minél szervesebben és fegyelmezettebben beállítani a közösség szolgálatába. Széchenyi igen helyesen a hitellel erőt fokozni és nem rombolni akar. Mily eszmei magaslaton áll, elárulják következő szavai: „Hitel alatt nemcsak a mechanikai hitelt, hanem az azzal szoros összeköttetésben levő erkölcsit is értem“. S legyünk tárgyilagosak, még messze vagyunk Széchenyi célkitűzéseitől. A kisemberekig menő mindennemű, de főként az agrárhitel megoldása a mának egyik legégetőbb követelése. Hogy mennyire a vagyonilag biztos és független parasztság Széchenyi vágya, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy amikor minden érvvel harcol a hitbizo- mányok eltörléséért, javasolja paraszt hitbizományok életre- hívását. Két gondolat, amely több, mint száz év után sem tudott végérvényes formát ölteni. Ugyanakkor a német nemzeti szocializmus Erbhof rendszere bátran vallhatja Széchenyit ősének. Akárminő rendszerű kötött kisbirtokról van szó, nem lehet ezt odáig méretezni, hogy az „Egykén“ és Egysem“-en át, avagy a házassági kedv ellanyhításával az elnéptelenedésnek legyen a melegágya. így lesz Széchenyi a 20. században beidegződve a kisgazdatársadalomnak a lelkes apostola. Nem öncélt lát ebben, hanem helyes érzékkel, mintha elébevágna a túlfűtött indusztria- lizmusnak. Egyúttal mindenki számára figyelmeztetés, hogy a kisgazdaréteg az, amely a történelem minden ütköző áramlatá
