M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
151 teljességében régi határai között a magyarságot, mint kategorikus imperativust. Válasz ez Herdernek és mindazoknak, akik ezzel az alapigazsággal szembehelyezkednek. A nemzet éltető és motorikus erejét Széchenyi a 20. századdal egybehangzóan az egységben ismerte fel. Ebből az egységből eredt az ő rajongással telített síkraszállása a népért. A nép fogalma egyívású az emberi kultúrával. Magát a népi politikát a francia forradalom robbantotta ki. Mégis a 19. század népi politikája sok ragyogása mellett kátyúba került. Mecha- nizálódott az élet és bármily furcsán hangzik, mechanizálódtak az eszmények. Ami a népért történt, inkább tömeghangulatoknak tett engedmények, mint bensőleg átérzett cselekvések voltak. Széchenyinek a népi politikával való összeforrásának értékét elsősorban az adja meg, hogy akkor volt a népi politika apostola, amikor a népről nem akartak tudni. Másrészt örök érdeme, hogy a népet a 20. század szellemvilágát megelőzve, mint minden réteget magába ölelő, organikus és — ne féljünk megmondani — „totális“ egységet fogta fel. Ugyanakkor a nép jegyében folyó minden demagógiát gyűlölt, „mert nincs benne — saját szavait idézve — szemernyi alkotó gondolat“, örökké rombol, hogy a lelkek összeroppantásával népeket és nemzeteket semmisítsen meg. Népi politikát hirdetett, amelynek sarkpontja a nép lelkiségét belevinni az élet minden területére. A valóság az, hogy az igazi népi politika mindent akarhat, cSak nem a termeszek szolgai társaságát. Belőle egyedül az ember igazi értékelése áradhat ki. Ennek a 20. századra váró népi nacionalizmusnak volt Széchenyi a hirdetője. Vér és föld, hányszor hangsúlyozza ki a ma őket. Széchenyi István testével és leikével hozzá volt nőve az ősmagyar röghöz. Nagy egyéniségek élet- és lélektanához hozzátartozik, hogy gondolkodásukban és cselekvésükben gyakran a szív érzelmei a mozgató erők. Ez az örök erő Széchenyiben is a legnemesebb és hozzá mindig alkotásra és tettre buzdító formában megnyilatkozott. De ami Széchenyit legjobban jellemzi, hogy a magyar föld és a vele oszthatatlan egységbe forró magyar nép volt a legbensőbb szerelme. Csodálatos intuitív erejével, mintha érezte volna, hogy jönnek idők, amelyek a föld becsületét lerontják. A 19. század ipari forradalma kéjelgett a föld elhanyagolásában. Gróf Széchenyinél kevesebben adják mindenkinek tudomásul azt a nagy igazságot, hogy a föld a történelem kohója,
