M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
316 nak, de nem ura. Nincsen az az erő, amely a gépet megállíthatja, mert azt a gondolat tartja örök mozgásban. Az új életnek tudó papja a mérnök. A mérnöki kultúra megdönti a pénz uralmát és az emberiség urává és sorsává lesz. Ezt a pesszimisztikus felfogást nem tudom osztani. A műszaki tudományok haladása és gyümölcsei, a technikai vívmányok, teljesen és mindjobban áthatják ugyan az emberiség életét, ennek következtében a jövőben valószínűleg a mérnöknek nagyobb szerepe kell, hogy jusson az emberiség sorsának irányításában, de ugyanakkor, ne felejtsük el, hogy az emberiség számbeli gyarapodása már önmagában is szükségessé teszi a természeti anyagok és erők jobb kihasználását az emberiség életlehetőségének megteremtése végett. Másrészt éppen a műszaki létesítmények mentik fel az embert mindjobban a nehezebb testi munkától, emelik életnívóját, felszabadítják a benne szunnyadó energiák nagy részét, hogy azok annál értékesebb eredményt érhessenek el kulturális síkon. A mérnök tehát nem rabságba ejteni, de felszabadítani törekszik az embert. A mérnök éppen magas erkölcsi érzése és nagy műveltsége folytán sohasem merül alá az anyagias gondolkodásban, hanem magasra szárnyaló lélekkel igyekszik speciális munkaterén kívül is küzdeni az emberiség magasabb eszméiért, amelyek fajtája, nemzete és hazája szolgálatán át Istenhez vezetik. Egyetemi Polgárok! Kedves Fiatal Barátaim! Most hozzátok szeretnék egypár szót szólni és benneteket az új tanév kezdetekor szeretettel üdvözölni, és különösen szívem melegével köszönteni karunk ríj polgárait. Székfoglalómban a mérnöki gondolkodás sajátosságát igyekeztem röviden jellemezni. Ti, akik mindnyájan mérnöki pályára készültök, és akiket a Karunkon képviselt mérnöki szakok felé talán tradicionális vonzódás avagy személyes előszeretet vezetett, akiket talán a bányász, kohász vagy erdész pályák ősi misz- ticismusa hozott ide, az előadottakból láthatjátok, hogy mily nagy, de szép feladat mérnöknek lenni. A mérnök mindig az emberiség érdekeit látja szeme előtt, azt akarja önzetlenül szolgálni. Elismerés, legalábbis annak általánosabb módja nem igen jut neki osztályrészül. Legtöbbször a közönség csak akkor vesz tudomást a mérnökről és akkor sem dicsérő módon, ha
