M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Harmadik rész
384 gondolattal folyik-e nemzedékről nemzedékre. A nemzet élete folytonosan alakul, ezt az alakulást a tudatosság és felelősség követni tartozik. Ezen fordul meg, hogy állandóan helytálló-e a nemzet önismerete; miként alakulnak, javulnak-e vagy romlanak az emberektől függő belső viszonyai; más nemzetek között való megállása is jórészt eszerint alakul: azokhoz való viszonya tisztázódik vagy összezavarodik, helyzete erősödik vagy megromlik, a nemzet egészében élő tudatosság és felelősség mértéke szerint. A nemzetnevelés elvi alapján — ime — nem szabad a nevelésben csupán az egyesekre ható tevékenységet látnunk. Nem is lehet elfeledkeznünk arról, hogy az egyeseket érő minden hatásnak, egyesek apró lépéseinek és kormányzati intézkedéseknek egyaránt egyetemes, az egész nemzetet érintő következményei vannak; néha szembetűnnek, néha elburkolódnak, de megvannak és tovább terjednek. Ekként a nevelés valamennyi alakja, bárhol történik, bármilyen jelentéktelennek látszik, részes a nemzet sorsának alakításában, mert az emberek minőségét alaktíja. Szükséges tehát, hogy ennek tudata és a kedvező alakítás szándéka meglegyen mindenkiben, akinek bármilyen csekély része is van mások benső alakulásában. A nevelést minden részletében művelődéspolitikai szándéknak kell vezetnie; mindennemű nevelésnek egy a végső rendeltetése: a közműveltség emelése, azaz a nemzet értékének fejlesztése az egyesek művelésével. A művelődéspolitikai szempont nem valami laza járulék, hanem benne van a nemzetnevelés gondolatában. Egyenes következménye az, hogy a nevelés nem szorítkozhatik az ember életének csak egyik szakaszára, mert a benső alakulás egész életünkben folyik. Előbb mások irányítanak, aztán előbb vagy később magunk válogatunk a bennünket érő külső hatások és a bensőnkben jelentkező indítások között, azaz egyre inkább magunk műveljük magunkat; még öreg korunkban is, bár ekkor már egyre szűkebb határokba ütközünk. És nem szabad a nevelésnek a nemzetnek csak egyik vagy másik részére szorítkoznia, hanem a művelhetőség és az önművelés egész ideje alatt meg kell kapnia mindegyik résznek a módot arra, hogy benne a nemzeti tudatosság és a nemzetért való felelősség a személyes lehetőség mértékéig kifejlődjék. Ebből el nem bántóan folyik az a követelmény, hogy nemcsak az iskola, nem is
