M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1940-1941
Második rész
23 Dr. Vendl Aladár rector magnificus: Felkérem Schimanek Emil Öméltóságát, hogy a doktori kézfogás végett a rektori tanács elé járulni szíveskedjék. A doktori kézfogás ünnepi aktusa után dr. Vendl Aladár rector magnificus a doktori oklevelet a következő beszéddel nyújtotta át: Méltóságos Professzor Úr! Az emberi életnek igazi tartalmat s az emberi élet fejlődésének irányt a valóban nagy elmék adnak. Alkotó erejük viszi az emberiséget mindig nagyobb magasságok, nagyobb tökéletesség felé. A földkerekség minden értéke a nagy lángelmékben született meg s onnan terjedt el az emberiségben. Ezért mindegyik nemzet büszkeséggel tekint nagy fiaira; minden intézmény, minden testület örömmel emlékezik meg leg- nagyobbjairól s bámulattal telt hálával és ragaszkodással övezi őket. A legnagyobb és legszebb elismerés, amelyet egyetemünk tudósnak nyújthat, a tiszteletbeli doktori oklevél. Ez a kitüntetés csak a tudományok legkiválóbb képviselőinek jut osztályrészül, csak azoknak, kik tudományos munkásságuk eredményeivel szakjuknak valódi világító fáklyái nemcsak itthon, hanem mindenhol. Méltóságod működésében a legtökéletesebben megvalósult az egyetem hármas eszméje, mert Méltóságod nemcsak oktatott — erről tanítványainak ezrei tesznek tanúbizonyságot —, hanem kutatásaival tovább fejlesztette a tudományt és a tudomány szolgálatában több kiváló tudóst képezett ki a tanítványok nagy gárdájából. A tudomány önzetlen művelése öncél, mely a tudós életének örömet, megelégedést nyújt. A tudomány eredményei azonban főleg akkor válnak igazi közkinccsé az emberiség javára, ba gyakorlatilag is felhasználhatók s az emberiség fejlődésére hasznosíthatók. Méltóságod kiváló tudományos munkássága kincseket tárt fel az emberiség javára és a magyar névnek dicsőséget szerzett. Legyen ez a nap Méltóságod egyik legkedvesebb emléke s buzdítója további eredményes kutató munkásságának.
