M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
87 tulajdonítottak. Gyakran előfordul, hogy különböző jelenségek azonos, vagy hasonló matematikai apparátussal foghatók meg. Így pl. a hővezetés, a diffúzió és bizonyos hidrodinamikai folyamatok differenciálegyenletei mutatis mutandis hajszálnyira megegyeznek, noha e jelenségek fizikai tartalma, sőt esetleg lefolyásuk is merőben különböző. De hogy egy még jellemzőbb példát említsek: hányszor oldunk meg fizikai problémákat exponenciális funkciók segítségével, tehát lényegileg a kamatos kamatszámítás módszerével és mégis mi közük van ezeknek egymáshoz? Mint rámutattam, a természet diszkontinuus voltának felismerése szükségképpen maga után vonja mindinkább a statisztikai matematikának az alkalmazását, különösen ha hozzátesz- sziik, hogy megismerésünk ma már nem csupán az anyag diszkontinuitására, hanem az energia, még helyesebben a hatás diszkontinuitására is kiterjed, és itt azt is fel kell említenem, hogy az anyag szerkezetének megismerési sora sem zárult le a molekulával, mint azt csupán példaképpen, előadásom elején bátor voltam bemutatni, hanem ma már itt is sokkal tovább, a protonig, illetve az elektronig, tehát ugyancsak egy energiakvantumig jutottunk el. Ideális rendezetlenségű sokaságok törvényszerűségeit kell tehát kutatni a mélyebb bepillantásra törekvő tudománynak az egész vonalon, éspedig statisztikai alapon. Kezdetben sok kifogás hangzott el ezzel az eljárással szemben, mert a régi ú. n. exakt törvényeket, mint mondani szokás, csupán valószínűségekkel helyettesíti. De mit jelent végeredményben egy ilyen ú. n. exakt törvény? Egy matematikai formulát, ami természetesen mindig exakt mindaddig, amíg meg nem kezdjük mérési adataink behelyettesítését. De hogyan jutunk mérési adatainkhoz? Kisebb-nagyobb észlelési hibával terhelt észlelési értékeinkből, valószínüségszámítással! Mint látjuk tehát a valószínűségi elem mindenképpen belekerül törvényeinkbe, és még akkor is belekerülne, ha észleléseinknél történetesen érzékszerveink összes hibáit sikerülne kiküszöbölni, mert méréseink tárgyai, pontosabban fizikai mennyiségeink sincsenek, mert nem is lehetnek egészen szigorúan definiálva. Míg egy matematikai mennyiség exakt, de sok értelmű, addig a fizikai mennyiségek egyértelműek, de csak megközelítőleg adhatók meg. Hogy szélsőségesen szembeszökő példával szolgáljunk: egy hosszúság számértéke legyen 5, ez exakt, mert sem több,
