M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
84 kimutatván, hogy a kolloid részecskék eme mozgása onnan ered, hogy a folyadék molekulái a hőmérséklettől függő heves mozgást végeznek és eközben csaknem szüntelenül beléjük ütköznek. Nagyobb részecskék, pl. egy egészen durva diszperzió részecskéi az őket másodpercenkint érő millió és millió ütközés hatására persze nem mozdulnak el, mert az ütközések eloszlásában a statisztikai egyensúly érvényesül, a kisebbek azonban annál élénkebben jelzik a molekulák létezését. Akadhatnak azonban olyanok, akik ezt a bizonyítékot sem találják még eléggé közvetlennek. Ezeknek azt mondhatjuk, hogy idestova két éve már, hogy a Borries és Ruska-iéle fi. n. elektronmikroszkóp segítségével elkészültek az első molekulafényképek is. Igaz, hogy eddig csak igen nagy fehérjemolekulákat sikerült fotografálni, de ez az eredmény is igen számottevő, mert kiderült, hogy a szóbanforgó molekulák alakja is olyan, mint azt a szerkezeti képletük alapján várni lehetett, vagyis fonálszerű. Természetes, hogy ezt a megismerési sort nem tekinthetjük még ezzel sem befejezettnek, mint ahogy semmiről sem lehetnek befejezett ismereteink, mivel tapasztalataink sora nem zárul le soha, de a molekulák realitásában ezekután mégis bajos volna kételkednünk. Ennek ellenére még ma is találkozunk ú. n. puristákkal, akik azt kérdezik, hogy ezek a fényképek, bárha még méréseket is lehet rajtuk végezni, bizonyít- ják-e csakugyan, hogy a molekulák tényleg vannak? Erre a kérdésre legjobban Planck Miksának, a kiváló Nobel-díjas német tudósnak szavaival felelhetünk: amit meg lehet mérni, az van is. Legalább számunkra kétségtelenül van. A természettudomány régen felszámolt azzal a gondolattal, hogy a Kant-féle „Ding an sich“-et, azaz a dolgot magát megismerje, mert reájött, hogy a valóságot nem lehet élményeinken, tapasztalatainkon kívül keresni. Igaz, hogy az ilyen megismerés felé vezető út, mint a bemutatott példán is láttuk, mindenesetre fáradságos és hosszadalmas is, de egyes-egyedül megnyugtató. Az is igaz, hogy néha sikerülnek fényes intuíciók, de ezek igazságát is csak hasonló módon lehet bebizonyítani. És he kell bizonyítani! Bizonyos munkaökonomiára viszont a tudománynak is szüksége van és semmi sem volna elhibázottabb, mint a kutatást előre meghatározott metafizikai elvek korlátái közé szorítani. Amíg a tudomány ilyen korlátokat és kívülről jövő ú. n. örökigazságokat, pláne kritika nélkül, egyszerűen elfogadott, alig tett