M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
85 haladást és szükségképpen eljutott a Du Bois-Reymond-féle hírhedt „ignoramus et ignorabimus“-hoz. Mi sem áll tőlünk távolabb, mint hogy azt állítsuk, miszerint mindent megismerhetünk; ez még így — hogy úgy mondjam — a magunk módja szerint sem lehetséges, hiszen minden új megismerésből újabb meg újabb kérdések fakadnak. Csak haladnunk lehet. A haladás első feltétele azonban az, hogy helyesen tegyük fel kérdéseinket, mert amilyen a kérdés, olyan lesz a felelet. Gondoljunk csak arra, hogy milyen feleleteket kell adnunk gyakran gyermekeink kérdéseire is. Nos gyakran találkozunk ilyen kérdezőkkel a tudomány területén is. Ilyen kérdező volt az említett Du Bois- Reymond is, aki az elavult filozófiai doktrinák által félrevezetett természettudományi materiálizmusnak zsákutcájába tévedve, kevélységében a tudománytól várt feleletet a végső okra. Erre a kérdésre tudomány valóban csak ignorabimus-szal felelhet, de ez korántsem jelenti azt, hogy a körülöttünk, sőt a bennünk lévő világ megismerésének korlátái volnának, mint azt ő „Über die Grenzen des Naturerkennens“ című munkájában állította. A tudomány azonban csak a sajátmaga által felvetett kérdésekre tud felelni, és aki tudományos dolgokkal foglalkozik, azt is tudja, hogy már a problémák meglátása és felvetése is tudományos teljesítmény, sőt néha még nagyobb, mint maga a megoldás. Semmi sem esik tehát kívül a természettudományi megismerhetőség határán, kivéve a természetfölöttit, a minduntalan felbukkanó végső okot. Ennek a megismeréséhez azonban egészen más, de sokkal csalhatatlanabb riton vezeti el a hit a tudóst és a tudatlant egyaránt. A természettudományi megismerés útját vizsgálva azonban reá kell mutatnunk még egy fontos és lényeges körülményre, a matematikai nyelvre. A matematika a természettudományban abszolút nélkülözhetetlen kifejezési forma s bátran mondhatjuk, hogy egy tudományos probléma megoldása lényegében nem más, mint mérésen alapuló tényleges élményeink, tapasztalataink között új összefüggéseket találni, azaz szabatosabban kifejezve: élményeinknek, tapasztalati fogalmainknak félreérthetetlen, sőt egyértelmű megjelölése mellett, egy konvencionális jelrendszer keretében újat produkálni. Magától értetődik, hogy már az egyértelmű jelrendszer alkalmazása által is kényszerítve vagyunk fogalmainkat lehetőleg szigorúan definiálni, ellentétben a nem exakt szellemi tudományokkal, melyek az ő
