M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
120 zett eddig. A soproni nyári egyetemnek tulajdonképpen az a hivatása, hogy az elméleti és gyakorlati tudás közlésével a hallgatóságot képessé tegye arra, hogy a műszaki és gazdasági élet óriási területén jobb munkát végezzen. Éppen ezért én a soproni nyári egyetem ezidei tanfolyamának megtartását szeretném egy minden magyarhoz intézett és a több munkára és jobb munkára ösztönző szimbolikus felhívásnak tekinteni. E felhívás jegyében üdvözlöm a nyári egyetem hallgatóit. DR. SOPRONYI-THURNER MIHÁLY POLGÁRMESTER BESZÉDE. Magnifice Domine Rector! Nagyméltóságú és Méltóságos Uraim! Mélyen tisztelt Vendégeink! A világháború, mely négy évnél tovább dühöngött, sok sebet ejtett, melyet máig sem hevertünk ki; sok bajt tárt föl, amelyet máig sem hárítottunk el. A sebek még vérzenek és sajognak, a régi bajok még gyötörnek és már megint dörögnek az ágyúk, robbannak a bombák szárazon, vízen és a levegőben és hadseregek mozgolódnak és fölvonulnak egy újabb világháborúra. Hiábavalónak bizonyult a négy éves háború minden véres tapasztalata, az emberiség gyűlölete, irigysége nem szűnt meg egy percre sem, folytatta szakadatlanul és irgalmatlanul a háborút a gazdasági élet sok-sok terén, noha a győzők és legyőzőitek egyaránt felismerték a világháború folyamán a bajokat. A győzők és legyőzőitek élén akadtak vezérek, akik a bajok gyógyító füveit a mezőgazdaság síkjain keresték. A bolsevikiek az új világ felépítését a tömegre bízták. Ügy gondolták: a tömeg dolgozzék a tömegért. Munkába állították a traktort és egyéb gépeket, új paraszttípust teremtettek, a mező- gazdasági munkásokat a gépek kiszolgálása közben szinte ipari munkásokká gyúrták át, hogy felépítsék és megtöltsék a gabonagyárakat. A Duce észrevette, hogy van egy városi emberfajta, amely destruktív, romboló és megmételyezi az egész népet. „Ez az emberfajta az ipari proletáriátus“ — mondotta és hozzátette —, „ha azt mondom, hogy vissza a vidékre!“ úgy ez nem szóvirág.
