M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1939-1940
Első rész - Beszédek
119 Az első nyári egyetem tanfolyamának egészen meglepő és váratlan sikere után, őszintén szólva, bizonyos aggodalommal néztem a II. és III. tanfolyam elé. Ennek a soproni nyári egyetemnek annyira új, sajátos és egyéb nyári egyetemektől elütő programmja van, hogy egészen jogosan kételkedhetünk abban, vájjon az újság ingerének elmúltával lesz-e ennek a programúinak életrevalósága, lesz-e elegendő vonzóereje. Az elmúlt két évnek a tanulsága erre a kételkedésemre örömmel rácáfolt, mert a tanfolyam előadóinak illusztris gárdája, az előadások tárgyainak nagy tartalmi gazdagsága és változatossága, a hallgatóságnak évről-évre fokozódó száma és igazán komoly, nem csupán nyári, hanem téli érdeklődése is, ezek mind egyaránt bizonyítják azt, hogy a soproni nyári egyetem valóban közhasznú és a közérdeket szolgáló intézménnyé vált. Azt mondhatjuk, hogy mindez így volt a normális időkben. Ma azonban rendkívüli időket élünk. Amikor a régi Európa eresztékei meglazultak, amikor a fegyverek gigantikus ereje hetek alatt országokat omlaszt össze, amikor minden jel arra mutat, hogy új Európa, illetőleg egy ríj világ van megszületőben, akkor valóban felvetődik az a kérdés, van-e egyáltalában jogosultsága, van-e értelme annak, hogy az inkább normális időkhöz szabott soproni nyári egyetem az idén is megtartsa tanfolyamát? Az idén, amikor az Úrnak 1940. esztendeje any- nyira bővelkedik idegtépő izgalmakban, történelmet csináló eseményekben, hogy ezek mellett szinte minden eltörpül. Tisztelt Közönség! Nagyon is van jogosultsága, nagyon is van értelme. Sőt én szeretnék egészen különleges, szimbolikus jelentőséget látni a soproni nyári egyetem idei tanfolyamának megtartásában. Az a fekete kárpit, amely oly hosszú ideig elfödte szemeink elől a magyar jövőt, Istennek hála, kezd már megszakadozni és a meg-megnyíló réseken át várakozó szemünk már véli látni és fölismerni a megújhodott Magyarország körvonalait. Ahhoz, hogy ezek majd határokká, és pedig időálló, viharálló határokká szilárduljanak, kétségkívül sok minden kell. Igazán kell jó szerencse, kell ősi magyar vitézség, kell önfeláldozó áldozat- készség, de mindenekelőtt kell valami és ez az, hogy minden magyart áthasson az az igyekezet, hogy a jövőben erősen dolgozzék, hogy több munkát és jobb munkát végezzen, mint vég
