M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
2. DR. ZIMMERMANN ÁGOSTON 1939/40. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUS TANÉVMEGNYITÓ ÉS SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE. Méltóságos Prorektor Űr! Mélyen Tisztelt Elődöm! Mélységes megilletődéssel, szívem mélyéig meghatva állok itt ez ünnepélyes pillanatban, mely túlnő a mának keretein, és veszem át a rektori láncot, Egyetemünk kormányzati jelvényét, ezzel a nagy nyilvánosság előtt is reám száll egy évre Egyetemünk kormányzása. Tanártársaim kitüntető bizalma folytán értem el e legmagasabb méltóságot, mely egyetemi tanárnak osztályrészül juthat. Megindultan mondok őszinte, meleg köszönetét az imént hozzám, érdemtelenhez intézett, elismerő, felemelő, szép üdvözlő és bensőséges buzdító szavaiért és kedves jókívánságaiért nagyérdemű Elődömnek, a Prorektor úr Öméltóságának, akinek nyomdokain jutottam el a rektori méltósághoz. Engedje meg, hogy a hála és köszönet szavaihoz még azt a kérelmet csatoljam, hogy jóakaratú támogatásában rektori működésem alatt is részesítsen. E díszes lánc mintegy eszmei egységbe fűzi egyetemünk valamennyi karát és ezek hagyományait. Symbolum, mely viselőjének díszt és megtiszteltetést, decörumot és jogokat ad, de ezekkel elválaszthatatlanul együttjáró sokkal nagyobb felelősségre és kötelességekre kötelez, elkötelezést is jelent. Teljes mértékben átérzem, sőt inkább érzem a kitüntetés súlyát, mely ezzel vállaimra nehezedik, mint ennek az ékszernek kisugárzó fényét. Hosszú akadémiai pályám alatt évek előtt, nagyon kritikus időben rektori tisztséget is viseltem már egy arányaiban ugyan kisebb, de nem kevésbbé elismert, világszerte nagyrabe- csült főiskolán és úgy érzem, hogy az írás szavai teljesednek be most: „kevesen voltál hív, sokra hízlak ezután“ (Máté 25. r. 21. V.).
