M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
f és halmozzanak fel; bár kétségtelen, hogy a tapasztalati adatok sokasága a tudománynak nemcsak értékes, hanem egyenesen nélkülözhetetlen anyagát szolgáltatják, de ez maga még nem tudomány, hanem igyekezzenek a tudomány leikébe, szellemébe is behatolni, azt megérteni. Ne csak gondolatokat, hanem gondolkodni tanuljanak. Az adatok nagy részét hamar elfelejtik, a részlettudást csakhamar elmossa a feledékenység, az egész életre csak a nagy szempontok és a nagy áttekintés marad meg, Ezért alapot kell kapni, a módszereket megismerni. Törekedjenek arra is, hogy bepillantást nyerjenek a tudomány műhelyébe; tudományt csak az sajátíthat el, aki tudományos életet lát, meg fogják látni azt is, hogy az egyes tudományok nem lezárt, befejezett körök. Tudásuk, képességeik, műveltségük elmélyítésével oly értékes szellemi erőt gyűjthetnek, ami képessé teszi bármely helyen és pozícióban, az adott viszonyok reális mérlegelésével, világosan meglátni a feladatokat és azokat önállóan megoldani. A nemzet emelkedése nem a sok diplomán, hanem az emelkedettebb gondolkodású, humánus lelkületű, fáradhatatlan munkabírású, életrevaló, alkotó jó emberek nagyobb számán és ezeknek környezetükre gyakorolt hatásán múlik; a magasabb szellemi erő kihatásának a tömegeken is kell érvényesülni, hogy a gazdasági élet szellemi színvonala magasabbra emelkedjék. Saját szakmájukra irányuló tanulmányaikban ne érjék be a felületes féltudással, quidquid facis, totus et totum fac, amihez hozzáfognak, odaadással, szívvel-lélekkel, lelkes kitartással, híven végezzék el, a felületesség, a félmunka mindig megbosz- szulja magát. Törekedjenek mindig a legjobbra, a legmagasabbra, a tökéletes felé. Ne csak azt tanulják, amit a tanórákon tanítanak, ne csak szakemberek legyenek, hanem egész emberek. A szaktudomány mellett általános műveltségre és egészséges világnézetre is van szüksége az akadémiai képzettségű embernek. Óvakodjanak attól, hogy túlságosan elmélyedve saját szaktanulmányaikba, az ú. n. kenyérstudiumba, visszavonulva szakfoglalkozásuk elefántcsonttornyába, teljesen beletemetkezzenek a saját szakmájukba. Igyekezzenek rokonszakokban is tájékozódni, ne legyenek érzéketlenek más tárgyak iránt, sőt kísérjék figyelemmel a távolabbeső tudományok fejlődését is. Ez biztosítja a szélesebb látókört, megóvja az egyoldalúságtól; különben elve51 4*
