M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1938-1939
Első rész - Beszédek
52 szítik helyes tájékozódási és értékelési képességüket, érzéküket, és jelentéktelen apróságokat látnak egyedül fontosaknak. Tiszteljék a mások tudományát, hivatását, munkáját, ha az becsületes, és ne vesztegessenek időt arra a meddő vitatkozásra, hogy melyik pálya fontosabb és előbbrevaló, mert minden pálya any- nyit ér, amennyi szolgálatot tesz a köznek. Óvakodjanak tehát attól, hogy más tudományszakokat lenézzenek, ez alapjában- véve ellenkezik az egyetem egyetemes szellemével és arra mutat, hogy még nem közelítették meg azt a magasabb nézőpontot, ahonnan minden tudománynak megtalálni a maga helyét, mert a tudományok egyetemében minden tudomány jogosult, szabad és hasznos. Ne tévesszék szem elől soha, hogy lényegében- véve nem az a fontos az emberek megítélésénél, hogy mi a foglalkozásuk, hanem hogy miképpen töltik be hivatásukat. Hassa át egyetemünk polgárságát a választott szak szeretetén kívül a tudományok nagy közös családjának megbecsülése, az együ- vétartozás érzete. A testületi szellemnek, a kari öntudatnak már itt, az egyetemen kell kifejlődnie, az összetartozandóság érzetének itt kell gyökeret verni. Ilyen irányban működnek ifjúsági egyesületeink is, melyek nemcsak a vidám társasélet központjai, hanem bennök most, amikor a történeti idők fordulóján állunk, a magyar élet sorsdöntő alakításában a magyar ifjúság lelkes lendülettel, legjobb tudása alapján vegye ki a részét és állítsa erejét az egyetemes magyarság érdekeinek szolgálatába, nagyobb és hazafiasabb elmélyülésre, céltudatosabb összefogásra, hogy a hazafias gondolkodás élő valósággá váljék. Ez egyesületek a jövő szociális feladataira, öntevékenységre készítik elő ifjúságunkat. Meggyőződésünk szerint az ifjúság hivatásának nem szabad teljesen kimerülni abban, hogy egyedül és kizárólag tanulmányaival foglalkozzon, hanem lelkének másra is van szüksége. Az örökös tanulás, a folytonos tülekedés elfásulttá tenné lelkét, kedélyét, és észre sem venné, hogy elmúlik az ifjúság, elmaradt tőle a boldogság, valami hiányzik majd az életéből, amit nem akart észrevenni és amitől azután már elkésett... Gaudeamus igitur, juvenes dum sumus. A fiatalságnak joga van a szórakozásra is, és a kemény munka után szüksége is van arra, a földi élet szépségeihez ez is hozzátartozik. De kerülje a közönséges, a testet, lelket megrontó, alantas mulatságokat, hedonisztikus dorbézolásokat; az ilyen könnyelmű, féktelen,
